A te gyermekeidként és egymás testvéreiként imára kulcsolt kézzel állunk meg a Vallásszabadság emlékműve mellett, hogy dicsőítsünk és magasztaljunk téged, mindannyiunk szerető Atyját, és hogy hálát és köszönetet mondjunk neked az életünkért, a szeretteinkért, a tőled kapott testi, lelki, szellemi ajándékokért, a vallásszabadságért. S habár ki-ki a maga meggyőződése, a maga hite szerint fohászkodik hozzád, egyvalami mindannyiunk számára kétségtelenül bizonyos: imáinkban téged – a közös Atyánkat – szólítunk meg. Te olyan lelki, szellemi, isteni ajándékot adtál számunkra a hitben, amely bárhol összeköt, összekapcsol veled, és erőt ad számunkra minden élethelyzetben.

Köszönjük a hitet, mint semmivel nem pótolható, helyettesíthető drága isteni ajándékot. De ez a tőled kapott lelki, isteni ajándék soha nem szabad a viszálykodás és a gyűlölködés magva, csírája legyen. Nem válhat Erisz aranyalmájává a hit. Ez az isteni ajándék, a hit nem szabad bennünket, a te gyermekeidet megosszon, elválasszon, falakat emeljen közénk, hanem ellenkezőleg: össze kell kössön, hidat kell építsen közénk. Ezt a drága, isteni ajándékot soha nem szabad az egymáson való uralkodásra, egymás megbélyegzésére, egymás szidalmazására használnunk, hanem kizárólag arra, amire te adtad: a te országod építésére, közösségeink szolgálatára, felebarátaink szeretetére és üdvösségünk elnyerésére.

Bocsásd meg nekünk, ha néha megfeledkezünk erről. Mert sokan vannak lelkes és harcos katolikusok, protestánsok és izraeliták, kik téged csak félig-meddig hisznek, és bár vallásuk dogmáiban egyáltalán nem tudnak hinni, mégis ökölre mennek felekezetükért. A mozdonyból csak a kazánt vállalják, amely robbanékony, de a kerekeket nem, amelyekkel járni lehet. (Weöres Sándor)

Add, Istenünk, hogy felismerjük, hogy a hit egy „lelki létra” közted és köztünk. Add, hogy lehessünk egymás létrafokai a feléd való közeledésben.

Add, hogy megértsük, egyetlen ismeret van, a többi csak toldás. Alattunk a föld, fölöttünk az ég, bennünk a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában. (Weöres Sándor)

Add, hogy sikerüljön megélnünk ezt az igazságot és ezt az összhangot. Ámen.

 

Józsa István Lajos, Torda