Az Oudezijds 100 egy olyan keresztény közösség Amszterdamban, akik a társadalom kirekesztettjeit, menekülteket, prostituáltakat, próbálják integrálni. A vöröslámpás negyedben élnek igen szigorú keresztény elvek mentén, s ezt minden bentlakótól el is várják. Velük éltem, miközben kint tanultam. Csodás a kontraszt az ő életvitelük és a prostitúció istenítése között. Kincs.

Az Oudezijds 100 fiataljai között volt egy gyakori játék, amit nekem is megtanítottak. Vagy ha még pontosabban és hasznosabban fogalmazok, a játék, amibe engem is befogadtak, a következő volt:

…

Itt következik egy intermisszió annak érdekében, hogy egyrészt bevezesse a témát, másrészt azért, hogy felcsigázza az érdeklődést, s harmadrészt azért, hogy egy kis ismeretterjesztés révén szabadságot adjon annak az ellenállhatatlan vágyamnak, hogy többel hagyjam olvasóimat, mint amivel nekifogtak az olvasásnak: Az angolok a bújócska játékot hide and seeknek nevezik (szó szerinti fordításban: elbújni és keresni). Ha ennek a kifejezésnek a szavait megfordítjuk, a seek and hide kifejezést kapjuk. Ennyit az intermisszióról.

…

Összegyűlt a csoport sötétedés után, mikor a város és a házak belső terei is hangulatos félhomályba burkolóztak. 8-10 személy, de néha akár 16-18 is. Megittunk egy üdítőitalt a közösség vendégfogadó nappalijában, ami a konyha és a bejárati ajtó fogadópultja között helyezkedik el. Amszterdam belvárosának jellegzetes szűk, de magas épületeinek egyikében történtek ezek az esti, baráti beszélgetések, amelyek lassan unaloműző, de még inkább közösségépítő játékba csaptak át.

Olyan felejthetetlen emlékekkel hagytak mindannyiunkat, amelyeket sajnos elmondani nem lehet, de ha a játékot a kedves olvasók kipróbálnák, talán lehetne részük benne. Mint az eddigiekből is kitűnik, semmire nincs szükség, csak játékos kedvű barátokra, egy hangulatos, zegzugos, sok-sok szobát, folyosót és termet tartalmazó épületre vagy épületegyüttesre, estére, a hangulat fokozása végett, és az ismerkedés és élménygyűjtés szándékára.

A beszélgetés során egy személy a vállalkozó kedvűek közül elindult a ház zegzugos termein keresztül, és 3-4 perc múlva mindannyian követtük őt. Nem tudta közülünk senki, hogy hol van az illető, de azt tudtuk, hogy ameddig nem találjuk meg, addig együttműködhetünk. Szétszóródtunk és keresni kezdtük őt, s közben, amikor találkoztunk, gyorsan információt cseréltünk: „Arra sincs?” „Én se láttam…” De amint rátaláltunk a keresettre, csendesen megálltunk mellette, vagy elbújtunk az asztal alá, ahol ő bujkált. S amint egyre többen és többen lettünk, mint egy nagy közös csíny tettesei ott ültünk/álltunk a félhomályban, szavak nélkül is tudva, hogy most már nem keresők és keresettek, hanem társak vagyunk, és végignéztük és vártuk, amint egy-egy társunk megtalál minket, s örültünk mindenkinek, aki csatlakozott, de szigorú csendben, csak mosolyokkal, ölelésekkel. Egészen addig, amíg mind együtt álltunk újra. Akkor egy közülünk elindult egyedül a házban újra, s mi 3-4 perc múlva követtük őt.

Mindenkinek kívánok izgalmas keresést, csendes megtalálást, és olyan baráti közösséget, amelyben felhajtás nélkül, egy félhomályos és csendes helyen is örülnek egymás sikerének. Élményekkel teli seek and hide-ot mindenkinek!

Bardócz Tódor András, Gyepes