„Öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” Kol 3,14

Világosságnak Istene, szerető jó Atyánk!

Az adventi úton fel-fel lobbanó gyertyafények is jelzik, hogy minden nappal egyre közelebb kerülünk a szeretet ünnepéhez. S ahogy egyre erősödik körülöttünk a külső fény, világosság, minduntalan kérdezzük önmagunktól, hogy vajon belül, a mi lelkünkben is tapasztaljuk-e az egyre erősödő világosságot, fényességet?  Miközben önvizsgálatot tartunk, hálát adunk neked Istenünk, az adventi napok elcsendesedéseiért, amikor igyekszünk a mi lelkünkre is odafigyelni. Olyan jó érezni, hogy ahogyan közeledünk az ünnephez, nemcsak múlnak életünknek napjai, hanem telitődik a mi lelkünk is hittel, reménységgel, békével, szeretettel, ünnepi érzésekkel.

Add, hogy az adventi készülődés rendjén tudjon megerősödni Beléd vetett hitünk, bizodalmunk és reménységünk! Vezess minket közel egymáshoz, felebarátainkhoz! Add, hogy felismerjük, hogy hol, mivel és hogyan tudunk szolgálni egymásnak és Neked, Istenünk, hogy a te országod továbbra is épülhessen e földön! Hadd váljon ajándékká számunkra a szeretet ünnepén a felebarátunkkal való közösség!

Add meg a közösen elmondott imádságok és éneklések áldott alkalmait! Segíts legyőzni a sokszor lelkünket eluraló kicsinyhitűségünket, a közömbösséget, a türelmetlenséget, az önzést és az irigységet!

Áldj meg minket szolgálatkész, örömteli lelkülettel, bölcs és hálatelt szívvel! Formáld úgy életünket, hogy adventi várakozásunk ne a semmittevés legyen, hanem épüljünk és erősödjünk a szeretetben! Öltsük magunkra a szeretetet, ezt az isteni ajándékot, drága öltözetet, hogy ez tegye igazán teljesebbé készülődésünket, és ez tegye igazán gazdaggá a karácsonyi ünnepet!

Szabolcska Mihály, költőnk gondolataival imádkozzuk, énekeljük:

„Vágyva vágyunk, nagy király, ünnepelni jöttödet,

Könnyünk lesz a drága gyöngy, tömjénünk a szeretet.

És hideg jászol helyett szívünkben adunk helyet.”

Adja Isten, hogy úgy legyen! Ámen

 

Pálffy Anna-Mária, Szatmárnémeti