Minden születendő gyerekkel esélyt kapunk arra, hogy mi is újjászülessünk.

Törékenysége törékenységünkre emlékeztet, áldott mulandóságunkra, arra, hogy minden következő perc ajándék.

Szemeinek ragyogása visszatükrözi legtisztább valamikori énünk, és velünk született jóságunkra emlékeztet.

Bátortalan, remegő léptei lassítják a mi lépteinket is, a mi időnket is. Mint amikor két lélek egymásba kapaszkodva elkezd egy ritmusban, lassan, megnyugodva lüktetni.

Étrendje nekünk is egészségesebb táplálkozásra ad esélyt. Felértékelődnek az eredeti ízek, és az együtt töltött, asztal körüli pillanatok.

Ropogós kacagása feloldja a múltbéli sérelmeket.

Azok közössége, akik szeretik, lesik és ünneplik fejlődését, megsejteti, hogy milyen kéne legyen az a bizonyos Isten országa. Tele ilyen feltétel nélküli, jó kedvű szeretettel. Meg persze mi magunk is ilyenek kéne legyünk benne. Tele feltétel nélküli, jó kedvű szeretettel.

Léte, pusztán a léte arra késztet, hogy végtelen hittel és alázattal hajts szerényen fejet a mindenség előtt.

Ajándék, kiváltság és áldás szülőnek, testvérnek, nagyszülőnek, keresztszülőnek, családtagnak, barátnak lenni, és ezáltal esélyt kapni egy gyerek mellett az újratervezésre.

Mert minden újszülött gyerekkel esélyt kapunk arra, hogy mi is újjászülessünk. Igaz volt ez akkor, a jászol mellett, és igaz ez ma is, minden békésen szuszogó kiságy közelében.

Koppándi Júlia, Déva