Írta: Koppándi Júlia

Balázs Ferenc életmódja szorosan összekapcsolódott életfilozófiájával, amelynek középpontjában az egyszerűség, a természetközeliség és a közösségi szolgálat állt. Mindennapi életvezetése nem csupán személyes választás volt, hanem tudatos erkölcsi és szellemi program, amelyben a testi egészség, a lelki egyensúly és a társadalmi felelősségvállalás egymást erősítették. Életmódját részben betegsége – a fiatal korában jelentkező tüdőbaj – alakította, amely már kamaszkorában önvizsgálatra késztette. Visszaemlékezése szerint ekkor kezdődött az a hosszú belső párbeszéd, amely során kérdéseket tett fel önmagának és a világnak: „Tizenöt esztendőbe telt, amíg ez a beszélgetés, ez a dolgok tisztázása, kérdések fölvetése, megoldása vagy elejtése végbement.”

Az egészség megőrzése érdekében Balázs Ferenc nagy figyelmet fordított a test edzésére és a tudatos életmódra. Már teológus korában rendszeresen végzett tornagyakorlatokat, mert hitte, hogy a test erősítése segíthet a betegség leküzdésében. Kacsó Sándor íróbarátja visszaemlékezése szerint (Fogy a virág, gyűl az iszap, 1974) „rendíthetetlen hittel harcolt ellene és bízott győzelmében”. Életében fontos szerepet kapott a természetes életmód: a mozgás, a friss levegő és a mértékletes táplálkozás. Ugyanakkor saját tapasztalatai arra is figyelmeztették, hogy a túlzott munkaterhelés veszélyes lehet. Egy helyen így ír erről: „Tudom, hogy bennem idegesség a munka túlhajtása, ami újra és újra visszavet egészségem teljes visszanyerésében. Nem bírok keveset lassan végezni.” (A rög alatt)

Táplálkozása szintén tudatos elvek mentén alakult. Közel állt a vegetáriánus étrendhez, és időnként különféle diétákat alkalmazott, például a főzelékfélékre épülő kúrákat. Kacsó Sándor feljegyzései szerint: „Híve lett a vegetarianizmusnak, mert elfogadta azt az elméletet, hogy a betegségek csíráinak jelentős részét a húsételekkel visszük be a testünkbe. Akkori kúráihoz tartozott, hogy egy-két hétig csak a főzelékféléket ette meg az internátusi kosztból.” (Fogy a virág, gyűl az iszap, 1974) Ételei általában egyszerűek voltak: zöldségek, levesek, főzelékek és gyümölcsök alkották étrendjének alapját. Mindez azonban nem jelentett aszkézist; inkább a természetesség és a mértékletesség elvét követte. Ahogyan egyik művében fogalmaz: „Leves, főzelék, hús, tészta, gyümölcs: ebből állott a gazdagon s mégis egyszerűen egybeállított menü… Soha jobb koszt nem kell nekem…” (Bejárom a kerek világot)

Életének egy szakaszában Balázs Ferenc érdeklődéssel fordult a korabeli életreform-mozgalmak felé, köztük a bicsérdista tanítások iránt. A mozgalom a természetes táplálkozást, a húsmentes étrendet, a böjtöt és a rendszeres mozgást hangsúlyozta. Balázs Ferenc számára ezek az elképzelések elsősorban az egészség megőrzésének lehetőségét jelentették, ezért ideiglenesen követte is bizonyos elemeit. Ugyanakkor idővel eltávolodott a tanítás szigorú formájától, és inkább annak szellemiségét őrizte meg: a mértékletességet, a tudatos táplálkozást és a test–lélek harmóniájának keresését. „…amiképpen a máj megbetegedhetik és a tüdő megromolhatik, azonképpen a lélek működésének egyes részei is eltorzulhatnak, meghibásodhatnak. A gondolkozás legfőbb betegsége az előítélet. Az ösztönösségé a céltalan kielégülés, amikor rágunk táplálkozás nélkül és engedjük, hogy testünk delejes sodrásba kerüljön, bár sem a társával eggyéválni kívánó lélek tüze, sem pedig új élet fakasztásának láza nem űzi.” (A rög alatt)

Életmódjának talán legfontosabb vonása azonban az volt, hogy a személyes egészség és a közösségi felelősség egységben jelent meg benne. Világjáró utazásai után tudatosan a falusi életet választotta, és Mészkőn telepedett le lelkészként. Úgy vélte, hogy az ember akkor él teljes életet, ha kapcsolatban marad a természettel és a közösséggel. Egy helyen így ír erről: „Minden dologhoz valami titokzatos ragaszkodás fűzött, testvéremnek éreztem minden élő és élettelen dolgot.” (A rög alatt) A falusi élet számára a helyes arányú létezést jelentette, ahol az ember és a természet egymást kiegészítve alkot egészet. „A hegy oldalában, a folyó partján, a völgy szájában meghúzódó falu a helyes arányú élet. Hegyek, erdők, rétek, szántóföldek, levegő, levegő és házak, emberek. Együtt van mind, aki ismerheti egymást és együtt élnek mind a föld hátán, az Isten tenyerén. Művészet, tudomány fejlődhetik köztük. De a föld emlőjéről soha le nem szakítják magukat. Túrják a földet és vetik a magot. Érzik a növekedést. Élik a mindenség életét.” (A rög alatt)

Balázs Ferenc életmódja ezért nem pusztán személyes egészségprogram volt, hanem egyfajta etikai és társadalmi állásfoglalás. Az egyszerű élet, a természet tisztelete, a közösség szolgálata és a test–lélek harmóniájának keresése ma is időszerű üzenetet hordoz. A modern ember számára, aki gyakran elszakad a természettől és túlterhelt életet él, Balázs Ferenc példája arra emlékeztet, hogy az egészséges élet alapja a mértékletesség, az önismeret és a közösséggel való kapcsolat. Életmódja így nem csupán egy történeti korszak sajátossága, hanem olyan gondolatkör, amely ma is megszólíthatja a jelen emberét.