Az irodalomtörténeti portrét írta: Berki Tímea

Az írói szerep Balázs Ferenc életében

Az emlékévben Balázs Ferenc életművét tizenegy nézőpontból mutatjuk be, és akaratlanul is felötlik irodalmi szerepvállalásai rendjén az 1923-ban kiadott Tizenegyek antológiája, az 1918 utáni első írói csoportosulás közös fellépése. Balázs Ferenc mellett Dobai István, Finta Zoltán, Jakab Géza, Jancsó Béla, Kacsó Sándor, Kemény János, Maksay Albert, Mihály László, Szent-Iványi Sándor és Tamási Áron voltak részesei a vállalkozásnak, amelynek jelentősége erdélyi és összmagyar irodalmi szempontból vitathatatlan. Cs. Szabó László 1938-ban azt állította e fiatal, jórészt az antológia révén debütáló szerzőkről, hogy „az irodalom átmenet volt az erdélyi iskolapad és kisebbségi élethivatásuk közt”, és csak Tamási Áron vált „kizárólag szépíróvá”, mégsem tárgytalan Balázs Ferenc írói szerepét vizsgálni. Folytatásokban közölt meséi, útirajza (Bejárom a kerek világot) a folyóiratkultúraként működő magyar irodalmi hagyományba illeszkednek, miközben kötetté válva olyan, az újítás igényével létrejött vállalkozások részei, mint a gyermek- és ifjúsági irodalmat fellendíteni kívánó Cimbora gyermekfolyóirat és Cimbora-könyvtár, illetve a helikoni íróközösség kiadója, az Erdélyi Szépmíves Céh. Regénye, a Zöld árvíz és emlékirata, A rög alatt súlyosbodó betegsége idején születtek, abban az időszakban, amikor fizikai erőnlétet igénylő kezdeményezéseitől, mészkői és aranyosvidéki projektjeitől távol maradni kényszerült. Ezek egyrészt írói pályája igazi kibontakozásának hátráltatói, másfelől megírt és tervezett könyveinek ihletforrásai voltak. [„Lám, az elmúlt öt év alatt volt-e alkalmam arra, hogy valami komoly írói munkával a világ elé lépjek? Pedig legalább nyolc könyvre való tervem alakult ki, amelyek közül a legfontosabbat, vallásos világfelfogásom kifejtését kár volt még idáig is halasztanom; hiszen kitettem magam annak a rágalomnak, hogy az nincsen. Most ezek közül a könyvek közül kettő-három talán valóra válik. És olvashatok. Csak az első két-három hónap nehéz, ameddig a könyv emelése is teher. De azután!”]

A rög alatt című művében így vall az írás és cselekvés közt számára kitapintható feszültségről: „Magam is régóta akarom, mások is sürgetnek: az írást már el nem kerülhetem. Pedig áldozat ez a mások kedvének, vagy a magam hiúságának. Az életemből lopom el az órákat, hogy mását adjam az előző órák valóságos életének. Megrövidítettem az életemet. Most is, hogy az ablak előtt ülve ezeket a sorokat rovom, kint lehetnék az istállóban…” Hasonlóképp elmélkedik verseiben is az írás és élet, a ráfordított és a mástól elvett idő, az alkotás és cselekvés kapcsolatáról. Írói életműve, annak fogadtatása ezzel együtt szervesen illeszkedik a huszadik századi erdélyi magyar irodalom alakulástörténetébe.

Történeti kontextus

Az unitárius teológiai tanulmányai végéhez közeledő, huszonéves Balázs Ferenc önképzőköri tevékenysége és számos folyóiratbeli közlés után (Cimbora, Keleti Újság) 1923-ra már kötettel rendelkező szerzővé vált.

[Az 1922-ben folytatásokban közölt Mesefolyam a Cimbora folyóiratban látott napvilágot, majd ugyanazon évben Szatmáron a Cimbora Könyvtár 3. darabjaként jelent meg önálló kötetként. A felnőttek számára is izgalmas, keretes szerkezetű, a népmesét a mítoszteremtés igényével ötvöző, szecessziós stílusú mesegyűjteményt száz évvel később, 2022-ben Kolozsváron Jánosi Andrea képzőművész által illusztrált kiadásban jelentette meg egyházunk, fennállásának 450. évfordulója alkalmából.]

Az ekkor jegyzett, a Tizenegyek antológiáját bevezető programírása csírájában hordozza mindazokat az elképzeléseket, amelyekre a későbbiekben maga is vállalkozik, és amelyek mögött az általános, de kulturális és irodalmi önszerveződés igénye munkál. Érvelésében az íróként megmutatkozó új nemzedék felismeri az erdélyit, a regionalitást, amely az egyetemesség és az összmagyar irodalom felől is sajátosként, azaz önálló erdélyiként érzékelhető. [„„a magyar földet részekbe osztották, s a fejet – Budapestet – elzárták a karoktól és a lábaktól. […] eddigelé a vidék minden kitermelt értéke Budapestre ömlött […]. A nagy elbúcsúzáskor még nem lehetett tudni, hogy folyik-e valami vissza az árván hagyott területekre, vagy üti-e föl a fejét a hegyek között új írósereg. De most erdélyi magyar irodalom új fejjel és új testrészekkel letagadhatatlanul és vitán kívül állóan: van.”] A regionalitás eszméjét ösztönző székely néplélek felfedezésére buzdított, a népit az avantgárd európai modernséggel kapcsolta össze, akárcsak (a felnőttként unitáriussá lett, Amerikát hasonlóképp megjárt, megélt) Bartók Béla a „tiszta forrásból” ihletődve.

A programírásban célként kitűzött könyvkiadási terv a tizenegyek számára sikertelen ugyan, ellenben a Balázs Ferenc által javasolt előfizetőgyűjtési rendszer segítette elő majd az Erdélyi Szépmíves Céh kiadópolitikájának sikerét. Az önkéntes szolgálatvállalás és feladatközpontúság a későbbi szövetkezeti és népfőiskolai mozgalmakban köszönt vissza. Az erdélyi irodalmi szociográfia műfajának meghonosítását A rög alatt című szociográfiai munkájának is köszönhetjük.

A korai transzilvanizmus vigaszként, megtartó erőként, identitásépítésként ösztönzött cselekvésre, és ezt Balázs Ferenc a népi irányzat élén a történelmi (Kós Károly) és messianisztikus (Makkai Sándor) elképzelésekkel szemben a társadalmi elkötelezettségének köszönhetően gyakorlatilag meg is valósította. Az egyetemesben a lokalitást, a világ sokszínűségében a sajátot kereste a Bejárom a kerek világot-ban, a közösségi lét, a falufejlesztő és népnevelő munkásság tapasztalatait és kudarcait összegezte A rög alatt-ban [„Az én igazi utazásom akkor kezdődött meg, amikor a világjáró út porát leráztam magamról, s nekiláttam, hogy megküzdjek a sorsommal, teremtsem meg az életemet”] és a kulcsregényként is olvasható Zöld árvíz-ben, melyek nem nélkülözik azt a líraiságot, amelyet az 1973-ban Kuti Márta által sajtó alá rendezett Mesék kötete hordoz.

 Az írói praxis példái

Balázs Ferenc külföldi útja alatt sem szakadt el Erdélytől. A Keleti Újságban 1928-ban saját tudósításokban közölte utazásai tapasztalatait a megismertetés, tájékoztatás igényével. Az újság – utal arra, hogy korábban verseivel már jelen volt hasábjain és elismeri a fiatal erdélyi írók körében szerzett érdemeit –, világjáró székely teológusnak nevezte őt, és hirdette, hogy az utazásról kötetet ír. Különlegesként, szenzációsként harangozta be a lap azt is, hogy az éles szemű megfigyelő és kiváló íróember előadást tart 1928. szeptember 22-én, szombaton az Újságíró Klubban, előtte az unitárius kollégiumban, ahol keleti népdalokat is énekel. Ezt követően pedig a lap az útinapló folytatásokban való közlésére vállalkozik. A felsoroltak a Balázs Ferencre irányuló kitüntetett figyelem mellett annak is bizonyítékai, hogyan működik a tágabb értelemben vett irodalom a századelőn. Az énelbeszélésként ismert Bejárom a kerek világot keletkezésének és fogadtatásának története ez. Tudósításaiban már reflektálttá teszi Balázs Ferenc a világrészeket is átszelő utazása tapasztalatát. Egyértelmű, hogy szélesebb (olvasó)közönségnek szánta, és egyéni története nem marad személyes, túlmutat a sajáton, közösségivé válik, miközben megszólalásában fenntartja a személyesség, szubjektivitás látszatát. A könyvben megírt utazás híre is ezt a szerzői szándékot kívánja megerősíteni, miközben előadásai – amely műfajnak, tegyük hozzá, hogy mestere volt, hiszen számos helyen kellett értekeznie az erdélyi unitáriusokról, az ifjúságról, a világbéke-mozgalomról és egyéb témákról idegen nyelven, idegen közönség előtt –, másfajta történetmesélésre is alkalmat adtak. Az a tény, hogy az írásbeli és szóbeli történetmondáson túl folytatásokban is megjelenteti útleírását a kötet előtt, azt hivatott megerősíteni, hogy kimunkált szöveget kíván maradandóvá tenni a hétköznapi, efemer műfajok (hírlapi tudósítás, előadások, folytatásokban közlés) mellett. A meseíróként, költőként induló fiatal író tudatosan vállal szerzőséget tehát a magyar irodalomban. Írásmódja nem zárkózik el sem a meseszerű történetmondástól, sem a lírai betétektől, versektől, verskezdeményektől a kötetként megjelent műben sem. A rög alatt-ot ennek folytatásaként írja meg, és nem véletlen az sem, hogy megjelenése végül a szerzőhöz kötődő Aranyosszéki Vidékfejlesztő Szövetkezet kiadásában jelent meg Tordán, előfizetések révén. Az Aranyosszék is követi munkásságát, de álljon itt az, hogy hogyan ír Balázs Ferenc erről az újságról A rög alatt-ban: „a mozgékony tordai Heltmann Ervin lapja, az Aranyosszék, a legkülönlegesebb vidéki hetilap Erdélyben. Kisvárosi lap, amelynek »írógárdája« van, akik a lapot megtöltik kis tanulmányokkal, sóhajtásokkal, óhajtásokkal, versekkel és elbeszélésekkel. A tordai katolikus kispap nagyszerű, lázító cikkeket ír belé, a szentmihályfalvi kisgazdaíró, Pálfi Miklós a főmunkatársa. A legszabadabb írói fórum; elfér ott minden oldal, minden felekezet. Szívesebben adom oda mindig a cikkeimet, mint sok nagyobb példányszámú irodalmi lapba, mert lám, itt a prédikációimat is csemegeszámba veszik.”

Balázs Ferenc irodalmi öröksége ma

Balázs Ferenc három nagyobb lélegzetű prózai kötetének (Bejárom a kerek világot, A rög alatt, Zöld árvíz) témái ma is releváns kérdéseket hordoznak, mint például a természet- és hagyományközeli falu és a közösségtapasztalat híján lévő város különbsége, a meg nem értett értelmiségi léthelyzete, szerepvállalásainak sikere, kudarca. Ráadásul az énelbeszélés működtetése az első két szövegben és az így létrejövő identitáskonstrukciók sajátosan alkotják meg az erős küldetéstudattal rendelkező értelmiségi képét, amelyet a recepció Balázs Ferenccel azonosított és eltekintett az erőteljesen szociografikus szövegek irodalmiságától. A Zöld árvíz regényt is sajnos ebből a szempontból értelmezték, és nem számolt annak irodalmiságával. Mikó Imre is kulcsregényként olvasta, amikor a regény helyszíneinek és szereplőinek beazonosításával próbálkozott, amint erre Keszeg Vilmos egy 2022-es írásában felhívta a figyelmet. Mellesleg éppen a néprajztudós Keszeg Vilmos kísérletezett a regény újraolvasásával oly módon, hogy számolt a népi kultúra kontextusával, amely sajátja az Aranyos-vidék reprezentációjaként is releváns szövegnek. Ugyanakkor a szövegekben körvonalazódó nemzetszemlélet a transznacionális irodalomértelmezés felől állíthatja új fénybe Balázs Ferenc prózáját. Verseinek és meséinek líraiságát, szecessziós stílusát is érdemes az egykorú szerzők hasonló szövegtermésével összeolvasni. Az ún. érzékenyítő irodalom szempontjából is figyelmet érdemelnek gyermekeknek írt meséi, a felnőtteknek szóló mesék pedig bölcseleti-elmélkedő jellegük révén kitűnő figyelemgyakorlatot kínálnak a lassulásra, befelé figyelésre vágyó olvasók számára.

Könyvészet

Primér szövegek

Balázs Ferenc, Mesefolyam, Szatmár, 1922.

Balázs Ferenc, Bejárom a kerek világot. 1923–1928, Lapkiadó ny., Cluj–Kolozsvár, 1929.

Balázs Ferenc, A rög alatt, az Aranyosszéki Vidékfejlesztő kiadása, Torda, 1936.

Balázs Ferenc, Zöld árvíz, Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1936 és Bp., 1937.

Balázs Ferenc, Mesék, Kriterion, Bukarest, 1973.

Balázs Ferenc, Örökmécs lángja füstöt nem ereszt. Válogatott versek, Farkas Wellmann Éva (szerk.), Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete, Bp., 2019.

Szakirodalom

Boka László (szerk.), Transzilvanizmus. Eszmék, korok, változatok, MMA Kiadó, Bp., 2023.

Cseke, Péter (szerk.), Szólt az idő általuk. A Tizenegyekről száz év múltán, Kolozsvár, Kriterion, 2025.

Keszeg Vilmos, Balázs Ferenc az emlékezetben in Keszeg Vilmos, Belépni az emlékezetbe. Emlékezési alakzatok és gyakorlatok, Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2022, 205 – 221.

Mikó Imre, Kicsi Antal, Horváth Sz. István, Balázs Ferenc. Monográfia, Bukarest, Kriterion, 1983.

Végh Balázs Béla, A mese bűvöletében. Balázs Ferenc meséi, Művelődés 2005/10. Online: http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=112