Szüleim – jó erdélyi értelmiségiként – mindig ügyeltek arra, hogy a gazdagság érzése soha ne kísértsen meg. A pénzt furán kezelték. Ha véltelenül egy kicsit nagyobb összeg került a kasszába, akkor minél gyorsabban igyekeztek ettől a tehertől megszabadulni, és valami nemes célra gyorsan elköltötték a jövedelmet. A biztonsági tőkét sokkal inkább a tanulmányokból szerzett ismeretek, illetve a rokoni – baráti hálózatok jelentették. Csak a gázműveknél ez nem mindig vált be, ők a jó öreg pénzt szeretik.

Felnőttként kezdtem azzal foglalkozni, hogy ezt megváltoztassam és minden tanító kurzus abba az irányba vezetett, hogy a szerényebb jövedelemből csak úgy lehet megélni, ha költségvetést készítek és a kiadásokat szigorúan számontartom. Vagyis könyvelek…

A napokban, imahéten, több vendégszónok is foglalkozott a gazdag ifjú történetével, ahol nyilvánvalóan szembehelyezkedik a vagyonosság és az üdvösség. De ugyanúgy imahét előtti órákban, délelőttönként nagyon sok könyveléssel foglalkoztam és látom, hogy ez nagyon sok embernek nyögvenyelően megy, vagy inkább nem megy.

Egy nagy dilemma született bennem, hogy 2023-ban akkor leszek nyugodt, ha a könyvelésem, a családi kasszám rendben van, de ha Jézus örökké aktuális evangéliumára tekintek, akkor a jólét éppenséggel eltávolít az Istennek országától.

Most akkor mi a jobb? Anyagi jólétből fakadó nyugodtság vagy Isten országa szerinti gondtalanság???

Jónás próféta könyve ad némi feloldást, melyben megcsillan egy érdekes ellentét a következetesség kapcsán. Emberként elvárom, hogy ha következetesen tanulok, spórolok, jó vagyok, akkor annak csak jó és kiszámítható eredménye lehet. Ha nem így van, akkor haragszunk az Istenre, mint Jónás, aki háborgott, hogy ítéletet hirdetett Ninivének, de az Isten végül mégis megbocsájtott a bűnös városnak.

Mert az Isten is következetes volt, csak nem az ígéretek és a törvények betartásában, hanem a szeretet gyakorlásában.

Úgy hiszem, hogy a kulcsszó a következetesség: szeretni mindenekelőtt és mindenek felett. Nagylelkűen és feltétel nélkül. Elfogadni egymást, önmagunkat és az Istent.

Na jó, na. Pénzügyekben sem árt egy kis következetesség. De nem a gazdagság hiú ábrándjában.

Mikó Ferenc, Tarcsafalva