„Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsolt 118,6)

Napjainkban nagyon divatos lett a pozitív gondolkodás fontosságának hangsúlyozása. Valóban, hogy ha elgondolkozunk azon, hogy mi minden történt velünk az életben, rájövünk arra, hogy tényleg nagyon fontos, hogy pozitívak tudjunk maradni. Valóban nehéznek bizonyul a sokféle mindennapi küzdelem, aggódás, csalódás, fájdalom, és ha nem vigyázunk, akkor ezek elnyomják az öröm perceit.

A gondolatnak teremtő ereje van, ezt tudja a népi bölcsesség is, ez az egyik alapja annak, amikor szeretteinkért, másokért imádkozunk. (Sajnos ugyanakkor alapja a másoknak rosszat akaró átkoknak is.)

Minden nemzedéknek és minden korosztálynak az életében ott vannak az örömök és nehézségek egyaránt.

A pozitív szó a latin positio szóból származik, aminek jelentése: tényleges, valóságos. Vagyis az, ami van. Semmi köze a rózsaszínű álomvilághoz, nagyon is reális fogalom. A pozitív gondolkodás lényege, hogy az ember megtanulja meglátni és elfogadni azt, ami az adott helyzet. Mert ami van, az van. Célszerű elfogadni azt, ami van a maga tanulságaival, beépíthető tapasztalataival, mert legközelebb így tudunk rajta a leghatékonyabban változtatni. Hiszen gazdagabbak lettünk általa, ha mással nem is, egy tapasztalattal biztosan. Bár megszoktuk, hogy minősítsünk, egy helyzet önmagában se nem rossz, se nem jó, egyszerűen csak van. Nem az a legfontosabb, milyen ez a helyzet, sokkal inkább az, mit is kezdünk vele. Mit akarunk vele kezdeni?

A hívő ember életében ez a szemlélet nem a XX. vagy XXI. századdal érkezett el, hanem már nagyon régen, csak másképp nevezzük vallásos vonatkozásban. A pozitív gondolkodás lényegében nem más, mint hálaadás Istennek, és az ő gondviselésébe vetett bizalom.

Aki hálás tud lenni Istennek, az meglátja az életében Isten áldását, segítségét és gondviselését. Arra figyel, hogy mi az, ami megvan az életében, és a múltba nézve látja a sok jót, és a nehéz időkből azt látja, hogy Isten segítségével túlélte, kibírta azokat, a jövőre nézve pedig bizakodó, reményteljes a szemlélete.

 

Vida Rozália, Alsóboldogfalva