„Ne hanyagold el a benned levő kegyelemi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével.” (1Tim 4,14)

Istenem, behunyom szemem, és megpróbálok közel kerülni Hozzád. Kizárni mindazt, ami elválaszt Tőled, és mint egy kisgyermekek odabújni szülőm oltalmat, biztonságot adó szeretetébe. Vágyakozom arra, hogy az elvárások, félelmek, szorongások közepette érezzem és tudjam azt, hogy nálad megpihenhetek, hogy szeretetedre és gondoskodásodra mindig számíthatok. Bármit tettem én, és bármit tettek velem.

Imádságom az őszinteség ideje, és nem csak azért, mert előled nem rejthetjük el gondolatainkat, érzéseinket, hiszen ismered őket még azelőtt, mielőtt mi magunk érezzük, gondoljuk, hanem mert jólesik felszabadulni ebben az őszinteségben, és átadni neked teljes valómat. Amikor szívem, lelkem tiszta, akkor e veled való csöndes, kimondhatatlan találkozásban megtapasztalom a békességet, szeretetet, és az élet csodájából, titkaiból magamhoz ölelhetek egy darabkát.

Előfordul azonban, hogy nehezebb a Te közelségedben lenni, a tőled jövő szeretetet, erőt, segítséget megtapasztalni. Amikor úgy érezem, hogy távol vagy, hogy magamra hagytál gondjaimmal, fájdalmaimmal. Amikor nehéz a szívem, akkor hajlamos vagyok arra, hogy eltávolodjak tőled, hogy elhanyagoljam a bennem levő ajándékokat. Nem értékelem a valódi értékeket, a bennem levő szeretetet, tisztességet, a jót és a szépet, emberi kapcsolataimat, és a veled való közösséget. Pedig prófécia drága szüleim, nagyszüleim, tanáraim intése és tanítása, nevelése és szeretete. Kézrátétel a simogatás, a megszentelő mozdulat, amellyel érezteti velem valaki, hogy ebbe a világba drága ajándékokkal jöttem, hogy jó helyen vagyok. Előfordul, hogy megkeményítem a szívemet, mert elhiszem azt, hogy csak így lehet. Így kell megfelelni a sok elvárásnak, kibírni a feszültséget, a nyomást, ami rám nehezedik.

Ne engedd, Uram, hogy rideggé és kegyetlenné váljak. Légy velem, amikor közel érezlek Téged, és akkor is, amikor ajándékaimat elvetem magamtól, amikor bántanak és azokkal, akiket megbántok. Küldj prófétai hangokat és kezeket, amelyek megszentelnek, embereket, akik segítenek, hogy ajándékaidat észrevegyem.

Engedd, hogy megtapasztaljam a hitnek, az imádságnak az erejét, hogy segítségeddel legyőzzem a bennem és körülöttem levő akadályokat, amelyek elválasztanak tőled és szeretteimtől. Ámen.

 

Vida Rozália, Alsóboldogfalva