Valahányszor hosszabb időre elmentem otthonról, mindig azt mondták nekem: vigyázz magadra. Észrevétlenül kúszott be az életembe ez a szülői jótanács, s ma már mondogatom én is azoknak, akik fontosak számomra. Ebben a két szóban egy csokornyi vallomás van: fontos vagy nekem, szeretettel viszonyulok hozzád, szeretném, ha épségben megérkeznél oda, ahová mész, hogy jól legyél ott, ahová el akarsz érni, de benne van az is, hogy várlak vissza, várlak haza.

Másoktól is hallom, hogy szeretteiknek mondogatják: vigyázz magadra! Hallom a szentírásból is, Józsué tanácsaként: „Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az Urat!” (Józs 23,11) Simogatja a lelkem ez az odafigyelés, ugyanakkor felötlik bennem a kérdés is: valóban vigyázunk magunkra?

Vigyáz magára az, aki felelőtlenül bánik idejével, pénzével, életével? Vigyáz-e magára az, aki mértéktelenül használ italt, cigarettát, ételt? Vigyáz-e az, aki kevés időt tölt el a családjával, aki nem fordít figyelmet gyermekére vagy unokájára, nem érdeklődik társa élete iránt?

Vigyáz-e magára az olyan ember, aki közömbös egyházközsége vagy faluközössége iránt – akinek mindegy, hogy hétfő van-e vagy vasárnap, március 15-e vagy éppen 25-e? Vigyáz-e magára az, aki a vasárnap istentiszteletre gyülekezők között úgy traktorozik, mintha pont a templom előtt vezetne el a mezei út? Vigyáz-e magára az, aki nemzeti és vallásos ünnepeink magasztos pillanataiba belecsörtet közömbösen vagy éppen lenézően? Vigyáz-e magára az az ember, aki becsmérli felebarátját; aki keresztbe tesz másnak azért, hogy neki jobb legyen, vagy szándékosan befeketíti a szomszédját? Nem, nem vigyáz magára az ilyen ember!

Meg kell hát tanulnunk, és meg kell tanítanunk egymásnak, hogy milyen formában tudunk magunkra és egymásra vigyázni! Meg kell tanulnunk, és meg kell tanítanunk egymásnak, hogy érdemes szeretni az életet, hogy érdemes szeretni a helyet, ahol élünk, és hogy nem szégyen az, ha becsüljük önmagunkat, embertársainkat és az Istent!

Kezdjünk el vigyázni magunkra és egymásra, még ma!

Újvárosi Katalin, Székelymuzsna