Egyre szebb, melegebb idő van, a napsütés is egyre erősebb, jól esik a szabadban lennem. Ha választanom kellene kedvenc évszakot, én a tavaszt választanám, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. Igazi, kellemes a levegővétel, a természet illata is feltölt ilyenkor.

A természet minden csodája újjáéled, van amelyik magától, másiknak „segíteni” kell. Ma így jártak a kerti gyümölcsfák is, kicsi igazítással, metszéssel segítettük az újjáéledésüket, hogy majd újra a legszebb pompájukban tündököljenek. S így fog járni az udvar és a kert minden „lakója”, amelyekkel ezáltal egy erős szövetséget köthetünk. Hiszen úgy a munka, mint az eredmény közös lesz.

Az újjászületésre a természet mellett nekem, neked is szükségünk van. Sokakkal együtt a tavasz nekem is az újrakezdés lehetősége. A hideg, komor február után márciusban már töltődni lehet, minden egyes levegővétel, séta vagy akár bámészkodás egy-egy újabb töltést ad a lemerült testünknek.

Bevallom őszintén az elmúlt időszak nem volt egyszerű, olyan igazi komor tél vége, „fagyos” február volt, melyben több nehéz döntést, lépést meg kellet hozni. Viszont ahogy telnek a napok és egyre több a napsütés, úgy egyre több a mosoly is. Nem tudom, hogy az idő szépíti-e meg a múltat, de állítom, hogy már én is kezdek „kiengedni”. Hiszen erre van a tavasz, hogy újrakezdjük, esetleg újat kezdjünk.

Sokan teszünk így, mert ez a természet velejárója, csodája. Valószínű, ez még erősebb, mint az újévi fogadalmak, melyek sokszor csak giccsszámba mennek.

Furán hangzik, de ma szövetséget kötöttem magammal. Szövetséget kötöttem, hogy igazán magam legyek, hogy többet legyek azokkal, akik igazán fontosak nekem, akik igazán értik azt, ami az arcomra van írva, legyen az mosoly vagy szomorúság. Hiszen csak én és ők a fontosak, a többi mellékes.

És új terveim vannak, egészen mások, mint az eddigiek, hiszen ezek csak rólam/rólunk szólnak.

Hogy mi fog történni: több mosoly, több kedvesség, több csillogó szem. Mert ez számít. A mindennapokon nem csak túl kell lenni, hanem meg kell élni őket. Végre úgy akarok az úton menni, hogy az emberek visszanézzenek és ne értsék, hogy miért mosolygok. Még ha fura is lesz ez…

Én ezt szeretném, ahogy valószínűleg te is, aki most e sorokat olvasod.

Milyen szépen működik az egész: minket feltölt a természet által Isten, hogy mi gondoskodni tudjunk magunkról és a környezetünkről.

Tőkés Lehel, Homoródszentpál