Isten gondviselése úgy adta, hogy családi házunk az úgynevezett Ádámossy-kert szomszédságban van. Ádámossy Gergely a múlt század elején volt Kövend lelkésze, és földbirtokos is lévén, szép kúriának és hozzá tartozó gyönyörű kertnek volt tulajdonosa. Azóta már változtak az idők, a birtok gazdát cserélt, de hektárnyi kertje régi gyümölcsfáival még a múltat idézi. Örülnek is a múltnak, mármint a fáknak a madarak, akik otthont, életteret kaptak, és amit dallal hálálnak meg. Ennek pedig mi örülünk.

A mai okostelefonokat be lehet állítani olyan ébresztésre, hogy kedvenc slágerünk rángasson vissza a valóságba éjszakai álmunk varázsából. Szerintem szebb ébresztő nem kell, mint amikor hajnalhasadáskor a széncinege elkezd csacsogni, aztán belefütyül a rigó, s a verebek kórusa adja a szólók aláfestését.

Nincs jó zenei hallásom, de még így is érzékelni tudom különböző üzenetváltásukat. Szép. Egyoktávnyi hangok, de számukra érthetőek. Tömör beszéd. Ének. Varázs. Csoda. Aztán lassan dolgaik után néznek. A harkály is pápaszemet tesz, és akkurátusan átvizsgálja a vén fákat. Szükség van rájuk, még ha öregek is, hiszen itt vannak biztonságban a fészkeik. A szarka azonban nagyon mérges, cserreg egyfolytában. Nem várja vendégként a vadgalambot, mert már egyszer megjárta a tudálékossal. A szajkó pedig kivár, tudja jól, hogy az ismétlés a tudás anyja. Valaki csak felfigyel rá is. Igaza lett, mert a seregélyek hada életre kel, féltve mókus uramtól a fenyőtobozokat. Ugye mondtam, és továbbrepülnek mások kioktatására. Közben a sárgarigó Vivaldi-virtuózzal bűvöli hallgatóságát, míg lassan alább hanyatlik a nap, és ki-ki elbúcsúzik a maga módján. A barázdabillegető a határról számol be, a fecskék még vadászpilótát megszégyenítő bravúrral elkapnak néhány tébláboló rovart, s aztán a mindentudó bagoly felrikkant: jó éjszakát. Az én időm közeledik. Lassan, zajtalanul kitárva szárnyait elindul rendet teremteni a fékezhetetlen, pajkos egerek között.

Istenem, milyen szép is ez a teremtett világ! Egyik kedves volt hívemmel beszélgetve fogalmaztuk meg, hogy a szépség itt van előttünk, velünk, csak éppen látni, hallani, érezni kell. Az Atya ezt is, azt is adott nekünk, székelyesen észt is kellene még többet, hogy megóvjuk ezt a mindannyiunkat kiszolgáló teremtett csodát.

Székely Miklós, Kövend