Ma nem kell iskolába menni.

Gyermekeimnek s bizonyára az országban nagyon sok más gyermeknek ennyi elég is ahhoz, hogy azt érezzék: ez egy különleges nap, ünnepnap. Nem vakáció, nem hétvége, de azért alkalom arra, hogy később keljenek fel, hogy ne kelljen feszülten készülni, indulni, hogy időre az iskolába érjünk.

A nevelés napját, az oktatás napját ünnepeljük. Valójában a pedagógusjogok világnapja van, amikor az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elfogadta a 150 paragrafusból álló pedagógusjogokat tartalmazó határozatot. Ha van kedved, biztos megtalálható, elolvasható…

Bár érdekfeszítő olvasmány lehet, én 3 percben mégis arra hívlak, hogy másról elmélkedjünk. Távol vagyunk ma az iskolától, de lélekben erre a 3 percre visszamehetünk, hogy elgondolkozzunk: mitől lenne jobb az iskola mindenki számára, mint amilyen most?

Sokat olvasunk arról, főleg iskolakezdések idején, hogy az ország hány iskolájából mi hiányzik: modern osztálytermek, 21. századi oktatási eszközök, higiénikus mellékhelyiségek, szaktanárok minden órán, és még ki tudja mennyi minden.

Ezekre mind szükség van, de alapvetően jobbá az iskola, a hangulat, a tanulás élménye csak rajtunk, a tanulás folyamatában résztvevő embereken keresztül lehet jobb. A tanulás és a tanítás, az iskolába járás gyermek és felnőtt számára, nem lehet kényszer.

Gyermek, oktató, szülő számára az iskola jog, öröm, biztonság, fejlődés, növekedés, kötődés, barátság, kiszámíthatóság, felelős játék kell legyen.

Ha ezeket egy szóval akarom kifejezni: az iskola ÁLDÁS mindannyiunk számára.

Holnap így készülj, így készítsd gyermekedet, s ilyen szemmel tekints az iskolára és az iskolában veled együtt munkálkodó gyermekekre és felnőttekre!

Szabó Előd, Ürmös