Az orvosok egészségesnek mondanak! Hála Istennek egyelőre nem észleltek semmilyen szervi, keringési rendellenességet, testi vagy szellemi elváltozást. Ezért mindennap hálát is adok imámban Istennek. Mindezek ellenére, mégis aggódom.

Aggódom, mert sokszor érzem magam gyengének: akaratban, önbizalomban, önuralomban. Gyengének érzem magam a továbblépésben, a reménykedésben. Aggódom, mert nehezen változom, és nehezen változtatok. Aggódom, mert szeretek, és még szeretnék élni, csodálni ezt a földet, melyet választottam, vagy ahová hívott az élet. Ezért folyamatos gyógyulásra van szükségem.

Leginkább a hallásomra kell, hogy figyeljek!

Csodálattal tekintek Isten alkotására, és hálásan köszönöm meg azt is, hogy hallószerveim segítségével, a felfogott hangokkal tájékozódni tudok, kapcsolatokat tudok fenntartani. És csodálatos, hogy szeretteim hangját ezer hang közül is meghallom. De ugyanakkor megértem más ember mondanivalóját is. Gyönyörködtetésre is alkalmat ad, ha például zenét hallgatok. Egyszóval, élményben részesít.

Mindezek mellett önmagam is ellenőrizni tudom, hisz saját kiadott hangomat is visszahallom, ellenőrizni tudom a viszonyulást, a hangnemet másokkal szemben.

Hát mégis süket lennék? Hiszem, hogy életemben, életünkben, sok-sok olyan alkalom van, amikor felénk hangzik a biztató, a kételyeket, aggódásokat eloszlató szó. „Akinek van füle a hallásra, az hallja”(Mt 13,9) – ébresztget Jézus is.

Van úgy, hogy a kimondott szó nem segít, és nem talál célba. Van úgy, hogy van fülünk a hallásra, de nem értünk semmit. Kell figyeljünk a belső hangra, suttogásra is, és elég tisztán hallani. Hallani Valakit, egyetérteni Vele, hogy változzunk és változtassunk. Vajon hány alkalom adatik meg életünk során minderre? Tapasztalom, hogy annyi, amennyire szükségünk van egyen-egyenként.

Addig is, minden alkalom, az első, a második, a századik, minden hang, külső vagy belső, „egyik építőköve a gyógyulás hídjának, amelyen áthaladunk” (Paul Young), és amelyre oly nagy szükségünk van. Keresd hát te is az alkalmakat, és lépj bátran!

Sipos Mónika Rebeka, Nagymedesér