Miképpen ennek előtte velünk volt Urunk Őfelsége,
Azonképpen áldást hint ma is az ige menedéke
Országunkra, közösségre, az mi vallásunk alapján.
Tudniillik, midőn ma is lelki vállalásunk napján,
Helyeinken az evangéliumot prédikáljuk,
Szentlélek örök világosságában el nem herdáljuk
Magunk értelme szerint Isten üzenetét,
Tenyerünkben hordozva lelki eledelét,
És szívetekbe szórjuk ránk bízott drága kincsét.
Pál apostollal viseljük a szövetség-bilincset.
És várjuk, hogy hallván halljátok, és látván lássátok:
Talentumaitokat kavicsos-gazos földbe el ne ássátok!
Kinek mit jelent a türelem és szabadság?
Számítógép képernyőjébe zárva ez manapság!
Nem lobog máglya az értelem homokján.
Elhalkul a történelem a múltnak homlokán.
Ránk dobott kövekből tornyokat emelünk,
És egyre csak többet és többet temetünk.
Országok rongyából szőtték ünnepi ruhánk,
Ezüst pohárból kortyoltuk utolsó vacsoránk,
Aranytálcáról vettük el falatnyi kenyerünk,
Üdvösségünk ára utolsó leheletünk.
Sándor Szilárd, Jobbágyfalva-Nyárádszereda