Kaptál-e már ételjegyet,
rögeidtől életjelet?
Kaptál-e te anyatejet
s munkakedvet eleget?
Ettél-e már felhő-kenyeret?
Viszel-e te szemedben fényt,
ha füstöt fúj a téglakémény,
és otthonodba csendes békét,
mit semmivel fel nem cserélnél,
dús lelki zakata-bérért?
Éltél-e már egérlyukban,
ima nélkül tébolyultan,
gazdagon is megvakultan,
szegényen is megrakottan,
szerényen, de felkarolva?
Van-e benned szavak pírja,
lelkedet mi körbesírja,
s addig viszi, amíg bírja,
mert erre van kitanítva,
és életedet is ráírja?
Álmaidból, hogy felébredj,
áldások mezején lépkedj,
áldást osztó hittel éljed
a holdtölte-sötét éjed.
Az Istened szépen féljed!
Sándor Szilárd, Jobbágyfalva