Vannak napok, amikor túl sűrű lesz a levegő. Az élet elnehezedik veled, körülötted.

Amikor a munka csak erőltetve megy és úgy érzed, kiesik az idő a kezeid közül – sem összeszedett, sem hatékony nem tudsz lenni. Előtted a határidők, a fontos teendők – mindhiába. Ahogyan azokkal dolgozol, érzed, kényszeres az egész. Nem nyújt sem elégtételt, sem a jól végzett munka örömét nem tapasztalod. Amikor úgy érzed, meglazult az a háló, ami eddig tartott – családban, baráti vagy szélesebb társadalmi közösségben. Amikor úgy érzed, neked a legrosszabb, de persze, azonnal rá is jössz, hogy ez mennyire nem igaz, és mégis: nehéznek tűnik az élet. Túl nehéznek.

Az ilyen napokon keresem a kapaszkodót. Valamibe, ami mégis jól esik a szemnek, szívnek, léleknek. Az élet apró csodáit lesem, készakarva. Azon vagyok, hogy felfedezzek valamit, ami belül újra kivirágoztatja a lelkem, s megint tudok kifele is lelkes lenni, adni, dolgozni, előre tekinteni. A legváratlanabb helyzetekből érkezik az a kapaszkodó. Egy munkaügyi telefonhívás, mely akaratlanul is a folytatásra kötelez, a felelősséget erősíti. Egy kisgyermek tekintete az utcán, mely mosolyra késztet. Egy illat a pereces mellett elhaladva, vagy ha egy finom kávét kértek körülöttem. Egy felugró ablak a közösségi oldalon, melyen át beköszön egy olyan barát, munkatárs vagy távoli ismerős, aki ezáltal hozzáad ahhoz a naphoz egy újabb gondolatot, tervet, megoldást. Egy szín, amit a természetben látok, egy nem várt kedvesség. Egy kép, amiből harmónia árad, egy ügy, amiben azonnal segíteni kell, és nincs idő mérlegelni.

Az ilyen napokon ugyanakkor el is szégyellem magam. Ha sokáig kesergek, gondoskodik rólam a saját lelkiismeretem. Rájövök, hogy mennyi mindenért lehetek hálás. Vajon megengedheti magának egy gépsoron dolgozó munkás, egy zsúfolt város autóbusz-vezetője, egy többgyermekes családanya vagy a kórházi ápoló, hogy elnehezedjen körülötte az élet? S ha ez megtörténik – az élet természetéből fakadóan –, akkor ő hogyan áll helyt azokon a napokon? Ezek a gondolatok visszarántanak, újra összeszednek, és így már könnyebb.

Vannak napok, amikor elnehezedik az élet, novemberben különösen. A jelenlegi járványhelyzet miatt egyre súlyosbodó nehézségek vesznek körül. Adventre és karácsonyra is másképp készülünk, mint eddig. Előre fájnak az elmaradó nagy családi találkozások és a sok magára maradó idős ember.   Sűrű a levegő körülöttünk. Teendőink mellett a lehetőséget kell meglássuk minden nagy változásban, így a mostaniban is. Mielőtt túlságosan elnehezedne velünk és körülöttünk az élet.

 

Sándor Krisztina, Csíkszereda-Homoródalmás