Ebben a durva zajoktól megtelt, néha idegen és látszólag könyörtelen világban: van nékem egy nagyra hivatott egyházam.

Tagjai nap mint nap szorgosan azon igyekeznek, hogy úgy éljék meg napjaikat, hogy az Istennek tetsző legyen, és ebben nagy segítségük, hogy az Út, az Igazság és az Élet a názáreti tanítómester által adott. Egyházam tagjai, gondosan munkálkodnak azon is, hogy a holnapban mindig egy kicsikét jobbak legyenek. Az unitáriusok arcán széles, derűs mosoly ül, és azt hiszem ez az, ami a leginkább jellemzi őket, minket. Boldogok vagyunk. Boldogok, mert tudjuk, hogy mi nagy dolgokra vagyunk hivatottak ebben az életben és ezért nem hagyhatunk veszni egyetlen pillanatot sem. Hiszünk abban, hogy ahogyan lépésenként haladunk egyen-egyenként az önmegvalósítás útján, úgy ezt közösségünk javára is fordíthatjuk és hasznos tagjai lehetünk egyházunknak is. Nálunk mindenki képes arra, hogy tündököljön.

Unitárius az, aki mer hatalmasat álmodni! Megcélozzuk a jó messzi Holdat, hiszen őszinte drágakő lelkünk hasonlít rá, mindketten világosságot hoznak a sötétségbe. Ha nem sikerül elérni a Holdat, akkor sem csüggedünk, hisz nagy valószínűséggel a csillagok közt landolunk, amikkel szintén könnyedén azonosul lelkünk, mert miként a csillagok ragyognak és tündökölnek, úgy ragyog és tündököl a mi mennyei jó Atyánktól kapott lelkünk is. Ragyog és vele ragyogunk mi is, mert egy olyan vallás tagjai vagyunk, akik hiszik, hogy számukra nincs lehetetlen. Van jövőképünk, és hisszük, hogy a tettek emberei vagyunk, és mindenki tudja, hogy mi a dolga.

Az unitáriusok mind tudják, hogy a hegy előtt lehetne arra gondolni, hogy milyen nehéz lesz megmászni azt, milyen fáradalmas, mennyi munka és energia szükséges ahhoz, hogy átmásszanak rajta. De ők, de mi, nem gondolkodunk ilyeneken, nem hagyjuk, hogy a negatív érzések és gondolatok tengerében elmerüljön lényünk, hanem inkább azt tesszük, amiben hiszünk. Unitáriusként nem csak a beszédben és az érzésekben, hanem a tettekben is hiszünk, éppen ezért a nehézség-hegyek előtt nem csak gondolkodunk, hanem megtesszük azt a bizonyos első lépést-előre. És ekkor, eljut a testünk minden sejtjéig a felismerés, hogy bizony nem vagyunk egyedül. Van Valaki, Aki örök, Akinek szeretete és gondviselése elkísér majd az úton. Hiszünk ebben. Hisszük, hogy unitárius hitünk tükröződik minden cselekedetünkben, mert mi megéljük mindazt, amiről sokan csak beszélnek. Kevesen de nagyra hivatva állunk sziklaszilárdan az élet talaján felvértezve vallásunkkal és hitünkkel.

Sokat bíztak ránk, és még többet kérnek majd számon tőlünk.

Az unitárius emberen-hiszem én- meglátszik, hogy unitárius. Életkedve, munkavállalása, teherbírása, szellemisége, mély hite, az életbe vetett bizalma és feltétel nélküli szeretete páratlan a világban.

Van egy álmom, hogy egyszer majd beérik ennek a kevés, de nagyra hivatott unitáriusnak a munkája, ami szebbé, jobbá formálja majd a környezetet és hálaadással védi majd a teremtett világ egyedi varázsát. Ez az én hitvallásom.

Nagy Norbert, teológiai hallgató, Marosvásárhely