Csodateremtő képességgel áldott meg az Isten minket. A leghajmeresztőbb gondolataink is megvalósulhatnak. Higgyünk benne és mi magunk fogunk a legjobban meglepődni.

Ezzel kapcsolatban egy kedves történetem, amikor tavaly nyáron, augusztusban, egy egész héten gyermektábor volt a gyülekezet Mórádnak nevezett havasi legelőjén, élményekkel és teendőkkel együtt. Vasárnapra ugyanerre a helyszínre közösségi kirándulást szerveztünk, ahol sokan vesznek részt és jó gondolatokkal kell a számtalan helyről összesereglett résztvevőnek istentiszteletet tartani. Napok óta érlelődött bennem a prédikáció, de kellett volna két óra, amikor ezek összeállnak és pappírra kerülnek. Jó megfontolásból ez mindig a tábor és a találkozó közötti szombat napon szokott történni. Ebben az esztendőben viszont pont Kolozsvári Magyar Napok zajlottak ezen a héten és a Covid időszak után nagyon vágyódtam a találkozásokra. Így beszéd helyett az egész napomat a kincses város utcáin töltöttem fürödözve az ölelések örömében. A Hobó koncert végén, erőszakot alkalmazva magamon, hazaindultam, és éjjel kettőkor annak reményében dőltem ágyba, hogy reggel korán még sikerül a beszédet összehoznom. Ámde hat óra előtt már autót pakoltunk, ebédhez hozzávalót vásároltunk, mert száznál több vendéget kínálunk a Mórádi találkozón. Utolsó reményem volt, hogy a résztvevőket szállító buszt megelőzve a helyszínen még lesz elegendő időm belemerülni. Kisebb egyezkedés zajlott az indulás előtt, hogy Tarcsafalváról az 55 kilométerre levő legelőre hogyan jussanak el a nagybusszal: Fenyőkút irányába, a részint aszfaltos, de nagyon meredek, vagy esetleg Varság fele, a lankásabb, de burkolatlan útvonalon. Végül a kiskocsival számunkra megszokott úton, Fenyőkút irányába indultak. A kisbusszal is haladtunk, de nem tudtam egy felkészülésnyi előnyre szert tenni, mivel a busz is jól haladt.

A nagy fordulat akkor következett, amikor a helyszíntől néhány kilométerre az út fölött egy magasságszabályzó volt kihelyezve. A kisbusszal soha nem jelentett gondot az átjutás, de teherautónak, busznak igen. Így a találkozóra igyekvő gyülekezeti tagok visszafordultak és Székelyudvarhelyen, valamint Varságon keresztül, kétórás körút végén érkezhettek meg a helyszínre. Pontosan annyi idő alatt, amire szükségem volt.

Nem is számíthattam volna jobb megoldásra. A csodák ott vannak az életünkben. Gondolatainknak teremtő ereje van! „Akkor ezt mondta Isten: Legyen…! És lett…” Nekünk is megvan ez a képességünk, mondjuk, gondoljuk, álmodjuk: Legyen!

Mikó Ferenc, Tarcsafalva