Már azon gondolkodtam, hogy felhívom Kingát és megkérem húzzon ki a listáról, mert képtelen vagyok két ép gondolatot, mondatot összehozni. Aztán arra a határozatra jutottam, hogy nem illik utolsó percben visszalépni és cserben hagyni a rovat szerkesztőjét különösen akkor, amikor bedolgozó munkatársként még szerzői díjban is részesültem.

Nem tudom, ti hogy álltok ezzel, de én egyre inkább érzem és bevallom, félelemmel tölt el ez az érzés, hogy ez a világ nem az én világom. Keresem a helyem benne, de hiába, nem találom.

Uram, én nem ilyen lovat akartam magamnak, sem a körülöttem élő szeretteimnek. Én hittem, hogy adni tudok, én hittem, hogy segíteni, tenni tudok azokért, akiket nekem adtál, akiket gondjaimra bíztál, kiket szolgálni rendeltél.

Keresem a régi, a tegnapi önmagamat, és nem találom.

Tótágast áll a világod, Uram. Kifordult önmagából. Nem tudhatom, hogy mi a véleményed, te akartad-e ilyennek, vagy kilépett hatáskörödből e földnek embere, és elindult a nostradamusi úton.

Lassan már szólni sem merünk, véleményünket is százszor átgondoljuk, mielőtt kimondanók, hiszen ma csak pozitívan lehet hozzáállni mindenhez és mindenkihez. Ha tévedtél nem baj, ha vétettél az se, ha csaltál, loptál, hazudtál, majd jóvá teszed, ha tudod, ha akarod.

Sötét a kép? Sokat kevertem feketéből, szürkéből, vérvörösből?

Pedig tavasz van. Ma volt anyák napja. Holnap az orosz testvéreink – mert azok, akárcsak az ukránok –, a győzelem napját ünneplik. Ha jól sejtem május 10-e a madarak és fák ünnepe világszerte.

Istenem, emberek napja mikor lesz? Szeretet napja mikor lesz? Igazság napja mikor lesz? Nem csak úgy tessék-lássék, egy szavalat, egy szál virág, egy eszemiszom erejéig, hanem úgy igazából, hogy rengjen a föld belé.

Én Uram és Istenem! Közeledik az ünnep. Akkor szentlelked tüzével gyújtottál lángot a tanítványok szívében. És mertek szólni és cselekedni.

Uram, ha valakinek, akkor neked látnod kell, hogy nagy a baj. Sorolhatnám bajaink szerét-számát, de nem teszem.

Tekints reánk, és könyörülj népeden. Ez a huszonötödik óra, talán az utolsó vonat, amelyre még felülhetünk. Küldj szentlelked tüzéből, erejéből, hogy fényénél lássuk meg a szabadulás útját, és merjünk elindulni azon és járni, cselekedni a te dicsőségedre és mindannyiunk örömére.