Reggel.

Olyan szobában ébredni, aminek ablakai éjszakai nyitva voltak. Mélyen belélegezni a friss levegőt, miközben a szellő a függönyt szelíden táncoltatja. Málnaszörpöt inni. Nagymamám hófehér gézbe helyezte a friss málnát, és úgy csavarta ki a levét. Vastagfalú, mustáros pohárba töltötte a szörpöt, belecsent egy kis cukrot, és hideg szódavízzel öntötte fel. Hamvas lett a pohár oldala.

Nappal.

Faiepret enni. Lehetőleg a sötét fajtát, és feltétlenül hatalmas mennyiségben. Vajalmát kóstolni. Szamócát szedni. Maszatos lenni a dinnyétől. Zöldpaszuly levest főzni. Végigsimítani egy végtelen búzamezőt. Sétálni egy domboldalon, magad mögött hagyni vadmenta illatú lépteid. Szomjadat oltani egy hideg hegyi forrás vizével. Nézni a délibábot, ahogy minden lépéseddel odébb szalad. Egy langyos nyári zápor. Bőrig ázol.

Este.

Füvet nyírni, beleszippantani az illatába. Hallgatni a tücskök ciripelését, amikor hűvősebb lesz a levegő. Hallgatni a csendben, ahogy szuszog a föld. Hálatelt szívvel elaludni mindezért az ajándékért, ami megadatott.

Nyár van. Kóstold. Szagold. Hallgasd. Ima minden íze, hangja, illata. Ez a mi Édenkertünk.

 

Koppándi Júlia, Déva