Láttam az Urat!

Láttam az Urat: gyönyörű, szép kabátját terítette a didergő asszonyra a váróterem folyosóján. Senki sem látta.

Láttam az Urat: könnyel telt meg a szeme, amikor a kéregető gyermeket meglátta, elment mellette, de később kenyérrel tért vissza hozzá. Időnkét visszatér.

Láttam az Urat: saját házába hívta a szerencsétleneket, ott eteti meg őket. Minden héten főz nekik.

Láttam az Urat: forró nyári napon egy poros faluban az özvegyen maradt kerítését építette. Boldog volt.

Láttam az Urat: játszani tanította azt, akivel soha senki sem játszott. Családjába fogadta.

Láttam az Urat: kórházi ágyak között segítette imára kulcsolni a beteg kezét. Sokan meggyógyultak.

Láttam az Urat: padtársával osztotta meg az uzsonnáját. Tudta, hogy nem volt, ki gondoskodjon róla.

Láttam az Urat: csendben járt az emberek között, nem hallották, nem látták, csak érezték. Jót tett mindenhol.

Láttam az Urat: és boldog voltam, hogy itt van közöttünk. Követtem.

Jobbágy Júlia, Kolozsvár