Fogjuk saját emberi mivoltunkat, vezessük egy szép, nagy tükör elé. Ha ez megtörtént, akkor tegyünk egy képzeletbeli utazást, és keressük meg azokat a pontokat, ahol esetleg bilincs, kötél vagy akár járom található. Vigyázat: ezek a helyek pusztán szabad szemmel nem láthatók, emiatt fokozott odafigyelést igényel a teljes művelet. Amennyiben megvannak a keresett pontok, nagyon óvatosan oldjuk le ezeket. Ideig-óráig látszani fognak a nyomok, de pontos munka esetén a maradandó sérülések kizártak. Figyelem: a bilincs és a kötél leoldása idegenszerű állapotot tud előidézni, ami gyakran furcsa is lehet, viszont semmi szín alatt nem szabad megijedni, és kiváltképpen nem szabad őket visszahelyezni. Ha viszont felszabadultság, jóleső megszabadulás vagy nyugalmat sejtető érzést kezdünk tapasztalni, a munkánk egyértelműen jó irányba tart.

A képzeletbeli utazást követően (és csakis ez után!) következhet a tényleges térbeli utazás. Lépj hát ki, és az elakadt, eltévedt vagy csak a művelet valamelyik szakaszánál megrekedt, hozzád hasonló embert keresd. Miközben keresel, legyen nálad mindig egy darab kenyér, amit odaadhatsz, egy korty vized, amit megoszthatsz, egy felső ruhád, amivel betakarhatsz éhezőt, szomjúzót, didergőt. Ne bonyolítsd soha túl, csak menj és tedd!

A megérkezés opcionális, az utazás viszont szükségszerű, ezért ne keresd a célt jelző táblákat, a lépéseidet se számold túl, csak indulj.

Az útra ne pakolj túl sokat, alapkészlet legyen mindenből nálad, és csak a szükségest cipeld, de nem baj, ha van nálad időnként egy tápláló húsosszendvics!

Jobbágy Júlia, Kolozsvár