Egy képzet, amit a halogatás terhel és egyben a remény, amelyben feloldódhat a ma nehézsége.

A holnap egy mesebeli világ. Ott jobb leszek, szebb és következetesebb, erősebb és határozottabb. Holnap változok és változtatok, elkezdem és befejezem, kimondom és elmondom. A holnap az a hely, ahova ma legtöbbször sietek.

Pár napja a Föld napja volt. Ezé a sárgolyóé, ahol a holnapomat tervezem. Elmondom magamnak, hogy mekkora álszent dolog szemetet szedni, miközben évente több mint hetven kilónyi ételt dobok el, mekkora önámítás saját szatyorral menni vásárolni, miközben műanyaggal töltöm meg azt. Hosszasan sorolhatnám a hazugnak tűnő, felszínes “természetmentő” tetteimet. De ma igyekszem többet tenni, mint tegnap. Hiszek abban, hogy egy fecske is csinál tavaszt, hiszek a pillangóhatásban, az apró tettek jelentőségében, a kis lépések erejében.

Hiszek abban, hogy a holnap nem csak egy csalfa álom, vagy hamis remény, amit ma kergetek, hanem a Gondviselő segítségével, meg is élhetem azt, hogy mindig eljön az a holnap, amit remélek. Ezért úgy igyekszem ma élni, hogy esély legyen a holnapra.

Van, hogy a várt holnapban nem sikerül elkezdeni, sem befejezni, sem jobbnak, sem erősebbnek lenni, de szeretnék mindig holnapot remélve élni.

Elvégre „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” (A Föld napja mozgalom egyik jelmondata)

 

Jobbágy Júlia, Kolozsvár