Amikor először hallotta, meglepődött.
Különleges hang volt.
Az Élet hangja szólt.
Káprázatos.
A hang újra és újra visszacsengett fülében,
teljesen magával ragadta.
Csak a hang ígérete volt,
de már tudta: édesapa lesz.
Ezt a hangot magával vitte.
A múló évekkel az a szívhang már csak néha,
messziről szólt,
elnyomta a megszületett gyermek hangja,
életének ritmusa.
Dolgozott.
Sokszor kifulladásig dolgozott.
Keblében szíve dobogott,
ennek más hangja volt.
Néha meghallotta hangját,
amint fülében dobolt.
Néha csendes, munkás órán
érezte örömét az egykori pillanatnak.
Ahogy a gyermek nőtt s vele ő,
megértette, hogy a szívhang, amit hallott,
mindig benne szól
– az üzenet az, ami másként érkezik.
Ma újra hallotta a szívhangot,
az üzenetet hordozót.
Jó hírt hozott.
Az Élet lüktetett.
ifj. Szombatfalvi József