Miről is szólhatna egy anya imádsága? Családjáról, gyermekéről. Bár nem szeretem úton-útfélen hangoztatni, hogy anya vagyok, feleség, gyermek, lelkész, mégis néha jó kimondani, talán még tudatosítani magamban is.

A minap azon gondolkodtam, van-e olyan imádság, amely teljesen tiszta. Amikor nemcsak szavak és szavak, nem csupán nemes érzések, hanem valódi, őszinte tisztaság jellemzi az imát? Régóta fogalmazgatom magamban ezen zsoltáros gondolatot, amely valóban olyan lehet, mint a Zsoltárok könyvéből kiragadott bármelyik gondolat: Istent dicsőítő, az élet értelmét kereső ember szavai, ki örömében és bánatában mindig a Mindenható felé fordul.

Mert vannak olyan apró kezek, melyek, ha látszólag nem is tiszták, magukon hordozzák a reggeli, ebéd finom falatjait vagy éppen a kézbe kerülő keksz morzsáit, a homokban való játszásnak a nyomait, esetleg a rózsabokorral ismerkedés jegyeit. Ahogyan édesgeti a macskát, vagy fegyelmezi kis ujjával a kutyáját. Micsoda, ha nem egy tiszta gyermeki zsoltár, ami dicsőíti a világ szépségét, micsoda, ha nem hálaadó zsoltár, ahogyan fedezi fel a világot, s bár annyi mindennek a nyoma ott van a kezén, mégis a legszebb, legtisztább ima, ahogyan simogat, cirógat.

Azt hiszem, nem kell keresnem tovább, létezik a tiszta imádság, létezik a valódi tisztaság, csak éppen figyelni kell és óvni, csodálni Istennek kimondhatatlan jóságát az apró kezekben, talán majd megérjük, hogy az apró kezek esténként egybefonódnak s még többet adnak, többet mutatnak a világ csodáiból, Isten szeretetéből.

Dénes Erzsébet, Siménfalva