Az ősz mindig azt a kettős érzést eleveníti fel bennem, hogy nincs élet halál nélkül, és nincs halál élet nélkül. Minden színt, érzést előhoz ez a csodálatos évszak, hogy tekintetemet megfürösztve benne felsóhajthassak: ó, de szép, Uram! Köszönöm, hogy láthatom!

Ilyenkor, ősszel mindig a bakancslistámra gondolok, hogy melyek azok a dolgok amelyeket még ez életben meg szeretnék valósítani, és melyek azok, amelyeket majd a nyugdíj, öregkor beköszöntésével.

Néha játszom a gondolattal, és azt tervezgetem, hogy ha majd öreg leszek, elvonulunk édes kettesben a férjemmel egy patak menti kis házikóba, ahol naphosszat barangolunk majd erdőn, mezőn, réteken. Ő méhészkedik tovább, én pedig olvasok és kötögetek.

Ha majd öreg leszek, békés, nyugodt életet élek majd, nem gondolva a „nincsen”-re, befogadva mindazt, amit az ég és a föld nyújt nekem: a fény és sötétség rejtélyes játékát, a föld erejét és életét, a szél lágy ringatását, az eső üdítő varázsát és a napfény meleg ölelését.

Ha majd öreg leszek, értékelni fogom két karom, ahogy dolgozásra lendül, lábam minden lépését, mellyel bárhova elmehetek, a szívem lassan lüktető hangját, mely segítségével láthatatlan rezdüléseket is meghallok, az érzéseim kavalkadját, amikor a régmúlt ifjúkoromra, az öregségemre vagy ahogyan a gyermekeimre/unokáimra gondolok, szemem tiszta avagy homályos látását, ahogyan magam, a világot és szeretteimet látom.

Ha majd öreg leszek, nem várok, nem sóvárgok, csupán csak létezem, és mindent, aki/ami jön, elfogadom/befogadom örömmel és hálásan.

Ha majd öreg leszek, támasza leszek gyerekeimnek, biztonsága az unokáimnak. Ahogyan ti, drága szüleim, kedves édesanyám, támasza és biztonsága vagy gyermekeidnek, unokáidnak – és ezt meghálálni sosem tudom.

Ha majd öreg leszek…akkor is és most is igyekszem megvalósítani, amit lehet, amit nem, az marad öreg napjaimra.

Ha majd öreg leszek, nagyon öreg… úgy szeretnék távozni e földi életből, ahogyan Ábrahám vallott: „betelve élettel” itthagyva földi ruhámat, a megfáradt testet, de lelkem:  a megélt életutam, elénekelt dallamok kíséretében Isten végtelen oltalmába szálljon.

Bodor Piroska, kolozsvári kórházlelkész, pszichológus