Gyerekkoromban többször hallottam az embereket kellemes ünnepet kívánni egymásnak. Gyerekként én is használtam, mit sem sejtve, hogy az ünnep sokkal több mint amit az ember lát és megtapasztal. A karácsony mindig a finom, illatos diós-mákos kalács kóstolással, takarítással kezdődött, a puha, fehér hónak tisztasága pedig mesébe illő tájat, várost – falut varázsolt elénk.

Falun jobban szerettem megélni az ünnepet a maga egyszerűségében mégis felemelő és igazán tiszta volt.  Szerettem amikor csoportosan kántálni mentünk, házról – házra vittük énekszóban az örömhírt és közben talpunk alatt csikorgott a friss, puha hó és a kis konyhákból finom töltött káposzta illat áradt.

Karácsony este először mindig a templomba mentünk, ahol minden szerep vagy vers mögött megéreztem valami szebbet, lélekemelőt valami titokzatosat. Persze, gyerekfejjel nagyon vártuk, hogy az angyal a templomba és haza is megérkezzen és türelmetlenül bontottuk ki az ajándékokat, hogy végre örülni tudjunk annak, hogy az angyal meghozta vágyott ajándékunkat.

Nem tudtam volna soha elképzelni karácsonyestét templom nélkül, ahogy lassan felnőtté váltam éreztem, hogy a templomi együttlét karácsonykor, ahogy érzem magam, az sokkal több mint kellemes: meghitt, örömteli, titokzatosan felemelő: ÁLDOTT.

Felnőttként döbbentem rá arra, hogy egy fotel, egy kényelmes pulóver, egy cipő vagy egy utazás lehet kellemes, de az ünnep, a karácsony az nem! Karácsony ÁLDOTT, mert Isten a maga szeretetével, gondoskodásával áldja meg mindennapi életünk és ünnepeink. Nézz körül és vedd észre az áldást az életedben: Nekem áldás volt angyal segítője lenni, áldás a családban, megterített asztalnál eltöltött ünnep, a szülők szeretete, a megszületett gyermekeim, testi-lelki erőm, egészségem, de ugyanúgy áldás a mindennapi esetleges nehézségeim, küzdelmeim, mert általunk növekedem és acélosítom hitem.

De kérdezheted te testvérem, aki nemrég temetted gyermeked, szülőd vagy rokonod, hogy hogyan lehetne az ünnep neked áldott?! Vagy kérdezheted te, akinek szeretted kórházban van vagy otthonában a betegágyán küszködik az életéért?! Vagy te, aki otthon bezárva, szeretteidtől, világtól elzárva kell ünnepelned?! Vagy te, aki egyedül, magányosan töltöd az ünnepet, hogyan lehet neked áldott – kérdezheted?! Hiszen ez nem kellemes!

Gondolj a kisded Jézus megszületésére, nézd meg mire tanít az első karácsony története: Józsefnek és Máriának sem volt kellemes az utazásuk egész Betlehemig, de Istentől áldott volt, hiszen megérkeztek. A szállásuk és a szülési körülmény sem volt kellemes, de Istentől áldott volt, mert világra született Jézus mindannyiunk örömére. Az ágya sem volt nagyon kellemes hiszen jászolban feküdt, de Istentől áldott volt, mert minden, amire igazából szükség volt megvolt és melengette a kisdedet: az Isteni gondviselés, a szülők óvó szeretete.  Minden évben átéljük a karácsonyi történetet, hiszen szülőkként Józsefhez és Máriához hasonlóan védünk, óvunk, szeretünk. Pásztorokként védelmezzük a ránk bízottakat, de segítő szándékkal megosztjuk másokkal is amink van. Bölcsekként bejárjuk göröngyös életútunk, akárcsak az adventi utazásunk, ahol újra és újra töltekezünk a hitünk, reménységünk, hála értékeivel és igyekszünk a jézusi tanításhoz megérkezni.

Mégis kérdezheted testvérem, hogy a fájdalom könnyeivel hogyan érezheted, láthatod meg az ünnep meghittségét?! Nem baj, ha nem tudsz örülni, ha ebben az évben a karácsony inkább szorongást hozott és még nagyobb magányt. Az ünnep benned teljesedik ki: a fájdalmaiddal vagy örömeiddel, a mosollyal és könnyeiddel egyaránt, mert Isten azokat is megáldja.

Öleljük magunkhoz a valóságban vagy ha nem lehet, akkor gondolatban szeretteink, engedjük közel hozzánk a kisded Jézust a gyermeki énünkhöz az emlékezés könnyeivel és mosolyával hiszen így lesz bensőségesebb és igazabb számunkra az ünnep.

Áldott karácsonyt!

Bodor Piroska, Tordatúr.