Te, én, mi mindannyian egy-egy zenei hang vagyunk a világban, az Isten dalában.

Ha az emberi életet valamihez kellene hasonlítanom, a zenei hangokhoz hasonlítanám, hiszen mindannyian egy-egy hang vagyunk. A hangnak van magassága, időtartama, intenzitása, színe. Vannak köztünk magas és mély hangok, vannak törzshangok, lefelé vagy felfelé módosított hangok. Vannak a lentről megtartó mély basszus hangok, és vannak a szopránként dallamosan csilingelők. Mindannyian egy hangot szólaltatunk meg: a dót, a rét, a mit, a fát, a szót, a lát, a tit, vagy akár a ciszt, diszt, ceszt, deszt. Hangok, amelyek a lelket melengető és feltöltő dallamot alkotják, és végül együtt az élet dalát.

Fontos, hogy megtanuljunk a hangokhoz hasonlóan kapcsolódni egymáshoz, és dallammá változni, mert a dallamon belül minden hang fontos és nélkülözhetetlen. Nincs értékesebb és értéktelenebb hang. A dalban, amit mi életnek hívunk, fontos és nélkülözhetetlen hangok vagyunk.

Rád is éppen olyan szüksége van, mint mindenki másra. Ahogy a zenész sem válogat kottája hangjai között, úgy az Isten szemében mi mi sem vagyunk értékesebbek és értéktelenebbek a mellettünk állóknál. Mindannyian fontos és nélkülözhetetlen hangjegyei vagyunk az isteni dalnak. Értékesek vagyunk mindannyian!

Bartha Pál Aba, teológiai hallgató, Korond