Az iskolai rendszer arra épül, hogy a tanulók több órán át kapnak információkat, tanításokat a tanáraiktól, és ezeket egyik napról a másikra megújítják, ismétlik, és építkeznek egyik tanóráról a másikra.
Az, hogy milyen módszerrel tanítanak, és az hasznos-e vagy sem, már más lapra tartozik. A módszer eszmei hátterében ez áll: a kitartó, szüntelen tanulás vezethet csak olyan tudáshoz, amiből hasznunk lehet.
Ennek mintájára épül a vallás is, és a vallást is tanulni kell. Nem azért kérjük mi lelkészek a híveinket, hogy jöjjenek a templomba minél többet, mert meg akarjuk keseríteni az életüket, hanem azért mert tudjuk, hogy a rendszeres vallásos közösségben és eseményeken való részvétellel lehet megtanulni megfelelően a vallásos élet mikéntjét. És ez nem minden esetben a templomi istentisztelet, vannak a vallásos együttlétnek más formái is!
Tanuljuk azt, hogy milyen vallási szokások léteznek, azt hogy milyen szertartásokat kell elvégeznünk, azt hogy hogyan kell viselkednünk a templomba, a vallásos rendezvényeken és így tovább. A vallás tanít meg arra, hogyan viselkedjünk egymással, etikát, magaviseletet tanulhatunk. És mindennek az alapját, mi keresztény unitáriusok, a Bibliában találjuk meg. Hogyan is viselkedik a Biblia, mint tanító eszköz? És itt nem arra gondolok, hogy a vallásórán a pap bácsi, vagy a pap néni, a rosszalkodó gyereket fejbe kólintja a Bibliával, így használva azt taneszközként a fegyelmezésre. Hanem arra, hogy mit olvashatunk ki belőle? Vagy egyáltalán hogyan álljunk hozzá, hogyan kezdjük el olvasni? Milyen részeit olvassuk, és arra mennyi időt szánjunk? Mert ha kezdő Biblia olvasók vagyunk, bizony könnyen eltántoríthat minket a Biblia olvasásától, ha rossz helyen ütjük fel a szent könyvet. Ha már haladók vagyunk, és minden könyvet ismerünk, akkor persze más a helyzet, de akkor is lehetnek olyan szempontok, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy megfelelően értelmezhessük az írottakat.
A Bibliának ki szeretném emelni három olyan tulajdonságát, amely segítheti a megértésünket, és hasznosan járulhat hozzá, hogy tanulhassunk belőle. Az első ilyen a szerkesztői rendszer, a második az ismétlés, a harmadik pedig a képes beszéd. És bár a Bibliában nagyon sok más irodalmi eszköz megjelenik úgy, mint a különböző műnemek, például a dráma és a líra is, erről egy másik írásban elmélkedünk majd. Lássuk most az előbb említett három szempontot.
Először, a szerkesztői rendszer: ennek két nagy rétege van, könyvön belüli szerkesztői munka és a könyvek egymáshoz illesztése. A Biblia szó jelentése elve az, hogy könyvek, vagyis ez egy könyvgyűjtemény. a könyvek egymáshoz illesztését vizsgálva látjuk, hogy a szent iratok egymásutániságában van egy fajta rendszer, ha kézbe vesszük a Bibliát és a tartalomjegyzéket végigolvassuk ki is tűnik a rendező elv (Házi feladat!).
Az Ószövetség van előbb, és utána az Új. Aki megismerkedik az Ószövetséggel, az tudja értelmezni az Újat, ami eltér a régitől, annak egy megváltoztatott, továbbgondolt módozata. Ezért nekünk, unitáriusoknak is tisztában kell lennünk az Ószövetség tanításaival, még akkor is, ha mi az új szövetség alatt élünk, amit Jézus tanított, hisz csak a réginek a fényében értelmezhetjük az újat.
Másodszor az ismétlés: ami a „tudás anyja”, és ezt a Biblia írói is, legyenek azok Ó- vagy Újszövetségi írók tudták. Sok történet megismétlődik, sok törvény szinte szóról szóra ismétlődik a Tórában, amely Mózes öt könyve. Ennek szerepe pedig az, hogy mindenki, aki olvassa és hallgatja, jól megjegyezhesse. Annyiszor olvassa és hallja ezeket a szavakat, hogy akaratlanul is beépül a tudásába.
De ha áttérünk az újszövetségre, ott is látható, talán nagyobb vonásokban az ismétlés, mind abban, hogy eleve négy olyan könyv követi egymást ami Jézus életéről szól, s ezek sok helyütt szinte szóról szóra megegyeznek, mind abban, hogy a Pál által írt levelek is sokszor tartalmaznak azonos üzeneteket a különböző gyülekezetek számára.
Harmadszor a képes beszéd: A képes beszéd a megértésünket segíti elő. Azt hogy a sokszor elvont tanításokat – melyeket valamikor a valóságban gyökereztek, és azért kellett őket elmondani, mert így taníthatták a hétköznapi dolgokra a népet a próféták és vallási vezetők – hogy ezeket az elvont tanokat újra megérthessük. Ennek a módszernek Jézus a mestere volt. Elvont kérdésekre mindig olyan hétköznapi, példázatos válaszokat tudott adni, melyek egyszerűen de nagyszerűen tudtak irányt mutatni az emberek életének. Kontrasztba állíthatjuk ez a Pál apostol tanaival, aki bonyolult teológia fejtegetésekben tanította az embereket, akiknek írta a leveleit.
Remélem, hogy azok a gondolatok, amiket megosztottam veletek, hozzásegítenek ahhoz, hogy felbátorodjatok a Biblia mindennapi olvasására.
Bardócz Tódor András, Gyepes