Adventben egyre az jár a fejemben, hogy az idén hogyan készülök én s az én házam népe a közelgő ünnepre. Ilyenkor – amikor minden rendben ment, a rendes kerékvágásban könnyebb volt – mindig számot vetek, hogy mit várok az adventi időszaktól, illetve mit hozok magammal. Az idén, bármilyen furán hangzik, a hála köré csoportosulnak gondolataim. Több mint „fura” volt ez az esztendő a sok gonddal, félelemmel, nehézséggel, megszorítással, közösségi élet fékezésével, mégis hálával készülök az adventi úton karácsony ünnepe felé haladni.

Mostanába elég sokat foglalkozok a meséinkkel, legendáinkkal, így kerültek figyelmem középpontjába a meséink, legendáink szereplői: tündérek, manók, kígyók, sasok, táltos paripák és gebék, s amely leginkább érdekelni kezdett: a főnix vagy tűzmadár. Ez a madár csodálatos teremtmény, képes hamvaiból újjászületni! Életünk, hétköznapjaink ilyen, sokszor hamvaiból való újjászületésre várnak. Ehhez az újjászületéshez kínál lehetőséget a hála és az előttünk álló időszak. Igaz, hogy legtöbbször nagy erőfeszítést igényel, önfeláldozást is kíván, de furcsán fogalmazva: megéri.

Megéri hálás szívvel, lélekkel készülni, járni, dolgozni, mert a hála és az öröm édestestvérek: „Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket.” (Példabeszédek 15,13). Az idén született sok megszorító intézkedés, félelemkeltés hamvaiban előttem áll a lehetőség, hogy mint a főnixmadár, egy gyönyörű újjászületés által újból életre keljen a hála, és a bánat örömre forduljon!

Karácsony örömünnep! Én úgy készülök erre az ünnepre idén, hogy tudom, ajándék vagyok, ajándékba kaptam életem, s ez az élet arra hívatott, hogy öröm legyen benne. Ezért vagyok hálás ma is.

 

Andorkó Attila, Kénos-Lókod