Felgyorsult világunkban egyre türelmetlenebbek vagyunk – azok kell legyünk?! Már zsenge gyermekkorban, amikor az iskola előszele érződik, megtanítjuk/ják gyermekeinknek, hogy teljesíteni kell, mert ha nem, lemarad. Kell a külön foglalkozás már kisiskolás kortól, és így tovább.
Tanulmányozva a méhek viselkedését, látom, hogy mennyi türelemmel járnak ki-be, virágról virágra, nap nap után. A türelem nem más, mint egy olyan lelki állapot, amikor az ember képes szó nélkül kibírni kellemetlen élethelyzeteket. Amikor türelmetlenül jár valaki a méhesben, a kis teremtmények nagyon gyorsan megtanítják, hogy mennyire káros hatással van az egyén fejlődésére a türelmetlenség.
Mi pedig, emberek, ezt halljuk, ezt tapasztaljuk mindenfelől: add meg Uram, de most. A gyermek, hogy elkezdjen beszélni, járni tanulni, kitartás és türelem kell hozzá, hogy megfelelő módon elsajátítsa. Ugyanígy a nevelőknek, az édesapának, az édesanyának, a nagyszülőknek sok-sok türelem kell, hogy gondozzák a felnövekvő, egyre több kérdést megfogalmazó gyermeket. Nem lehet, ezért nem is érdemes siettetni, csupán a türelmet kell gyakorolni.
Mai társadalmunk arra oktat, hogy azonnal eredményesek legyünk, azonnal teljesüljön minden kívánságunk. A türelmes, kitartó munka, a mindennapi kihívások türelemmel való teljesítése mintha lassan-lassan feledésbe merülne.
Egyszer egy apa elküldte négy fiát négy különböző évszakban, hogy nézzenek meg egy bizonyos gyümölcsfát, majd értékeljék. Miután mind a négy elvégezte a feladatot, összeültek, hogy levonják következtetéseiket: a téli kép ronda kórót mutatott, a tavaszi szép virágosat, a nyári fának árnyékában jó volt meghúzódni, majd ősszel tetszetős volt gyümölcse. Az apa tanítása fiainak a következő volt: „Mindannyian igazat beszéltek, mégis mind a négyen tévedtek. Csupán egyetlen szakaszát láttátok a fa életének, mert minden évszakban más ruhába öltözik. Nem ítélhetsz meg egy fát az alapján, hogy most éppen hogyan néz ki, ha nem ismered minden köntösét. Ugyanígy egy embert sem szabad első látásra megítélni. Türelemmel meg kell ismerni. Hogy kik is vagyunk valójában, idővel ismerszik meg, a vidámságot és a szeretetet csak akkor tudjuk mihez mérni, ha már minden évszakot ismerünk, megtapasztaltunk. Ha a tél zord hidegében feladjuk, akkor soha nem tapasztalhatjuk meg tavaszunk szépségét, nyarunk melegségét és őszünk bőséges jutalmát…”
Kádár Annamária pszichológus az Etelka-módszert ajánlja. Lényege a következő történettel foglalható össze: egy édesanya három-négy éves kislányával utazott egy autóbuszon, amikor egy megállóhoz érve játéküzlet kirakata volt látható. A kislány toporzékolni kezdett, hogy neki milyen baba kell, de most azonnal! Az édesanyja csak ennyit mondott: Türelem, Etelka, nyugalom Etelka. A következő megálló egy cukrászda előtt volt, ahol a kislány süteményért kezdett ugyanúgy toporzékolni. Az édesanyja hasonló módon reagált: Türelem, Etelka, nyugalom Etelka! Ahogy elindult az autóbusz, egy idősebb asszony szólt az édesanyához: Csodálom! Igazán nem akarok beleszólni a nevelési módszerébe, de én már rég felpofoztam volna a kis Etelkát! Mire az édesanyja csak ennyit mondott: Nem haragszom, s nem is érzem úgy, hogy beleszól gyermekem nevelésében, de azt hiszem, valamit félreértett: a kislány neve Panni, én vagyok Etelka!
Következőkor, ha forgalmi dugóba kerülsz, ha úgy érzed, mintha türelmeddel visszaélnének, gondolj az Etelka-módszerre!
Andorkó Attila, Kénos