Istenem!

Béke, milyen magától értetődő és megélt állapot. Milyen természetes a béke, hogy nincs fegyverropogás, rakétabecsapódás, kiömlött vér, szétszaggatott testek és szétszaggatott életek. Milyen egyszerű a béke, mikor az emberi élet kis problémái nagynak látszanak.

S milyen törékeny a béke: egyik pillanatról a másikra átveszi helyét az erőszak.

Hittem, hogy nem lesz háború. S mégis lett, sajnos nem a hitemtől függ: de mitől? S mit tehetek? Mit tehetek az erőszak ellen?

Mit tehetek önmagamért és másokért?

Imádkozhatok és imádkozom. Valahogy úgy érzem, hogy nem elég. Vagy vannak helyzetek, amikor csak az imában és Benned bízhatok? Hogy minden értelmetlenség és erőszak mögött, mellett mégis felsejlik az isteni akarat és jelenlét is?

Hiszek, bízom és imádkozom, mást nem tehetek! Ámen.

 

Moldován-Szeredai Noémi

Csekefalva