Kedves Olvasó!
Nem, ez nem egy levél, amelyben megpróbálom úgy becsalogatni az általam megfogalmazott mély gondolatot a te világodba, mint tettük azt egykoron, mikor még használtunk papírt és pennát. Csupán egy felhívás. Egy kérés. De az is lehet, hogy téged kemény dióból faragtak, s ez esetben könyörgés…
Szóval azért szólítottalak meg, hogy Te is, mielőtt tovább olvasnád, egy pillanatra gondolkodj el azon, hogy mi az, amit a világon a legjobban szeretsz. Hagyok rá két sorköznyi gondolkodási időt. De ne siesd el!
Most, hogy megvan a válaszod, talán az is megfordult a fejedben, hogy ez biztosan becsapós kérdés. Nem, nem az. Mert minden válasz helyes s valószínűleg egyben helytelen is.
Lelki szemeink előtt sok minden megjelent: férj, feleség, gyermek, szülő, autó, ház, pénz, szabadidő, s ez a sor a végtelenségig bővíthető.
Most megpróbálok a fejedbe nézni és kitalálni, hogy mire gondolsz…
Ó, te kis huncut, már megint nem vallottad be az igazat, ugye? Mert akkor azt kellett volna mondd, hogy önmagamat! S milyen igazad lett volna! Sőt, mi több, az érzelmi világunk legnagyobb igazságát fogalmaztad volna meg, teljesen jogosan!
Hát nem azért szereted a feleségedet, mert ő a Te feleséged?! Nem azért szereted a gyermekeidet, mert ők a Te gyermekeid?! És vajon nem azért szereted a házadat, mert Te laksz benne? Ha másé lenne, rá se néznél…
S nem azért rajongunk az autónkért, telefonunkért, ilyen-olyan használati cikkünkért, mert azt mi használjuk? Mert az nekünk könnyíti meg vagy teszi szebbé az életünket?
Igen, kedves Olvasó, egyetlen dolgot szeretünk a világon mindennél jobban: önmagunkat. És ebben nincsen semmi nárcizmus, önteltség vagy önhittség, messze nem az egóról szól vagy arról, hogy hirtelen önimádóvá váltunk. Ez csak egyetlen, Jézus által is megfogalmazott igazságból merít: mindent csak annyira tudsz szeretni, mint amennyi szeretettel fordulsz önmagad felé.
Szóval ne szégyelld kimondani: a világon a legjobban önmagamat szeretem, s így önmagam által válok képessé a világ szeretésére.
Kételkedsz? Próbáld ki! Mert aki nem hiszi, járjon utána!
Tófalvi Tamás, Székelyszentmihály