Közel 21 éve annak, hogy elkezdtem lelkészi szolgálatomat mint gyakorló segédlelkész a marosvásárhelyi Bolyai-téri unitárius egyházközségben. Ebben az egyházközségben volt alkalmam megismerkedni a homoródmenti gyökerekkel rendelkező Szabó László gondnok úrral is, akitől ott és akkor hallottam életemben először ezt a homoródmenti székely házi áldást:

„Nem a ház tart meg magában,

hanem Isten őriz abban.

Ember, tehát imádkozzál,

hogy Isten legyen házadnál.”

Ma, amikor olyan nagy előszeretettel használjuk, mantrázzuk, vagy éppenséggel kitesszük házaink falára a tőlünk idegen, távoli népek kultúrájának szakrális üzeneteit, ne feledjük el, hogy nekünk is vannak házi áldásaink, amelyeket felvéshetünk szívünk és házunk falára. Ezek az áldások kísérték végig elődeink életét, és bízom abban, hogy ezeket mondogatva, imádkozva erőt, hitet és reménységet tudnak adni számunkra is!

A sokak által ismert Házi áldással kívánom és üzenem mindenkinek:

„Hol hit ott szeretet,

Hol szeretet, ott béke,

Hol béke, ott áldás,

Hol áldás, ott Isten,

Hol Isten, ott szükség nincsen!”

 

Pálffy Anna Mária, Szatmárnémeti