Mi a kísértés? Valaki egyszer azt mondta, hogy a kísértés a másik lehetőség, ami felcsillan előttünk. Ilyen értelmezésben Jézus számára az egyik lehetőség az volt, hogy mindenben engedelmes maradjon mennyei Atyjának, a másik lehetőség pedig az, hogy engedjen a kísértőnek is.
Jézus azonban nem ismert másik lehetőséget, ezért utasított vissza mindenféle kísértést. Amikor hosszú böjtjének a végére ért, megjelent a kísértő, és felkínálta segítségét. Jézus egész magatartása azt sugározza, amit tanított, és amit ma egyre többen kétségbe vonnak. Jézus azt tanította: van abszolút igazság, ami mindenkor érvényes. Akkor is, ha ez nehéz, akkor is, ha a többség nem követi, akkor is, ha szokatlan, vagy ha hétköznapi értelemben hátrányt eredményez. Én mégis azt mondom, hosszú távon csak ez éri meg: követni az abszolút igazságot.
A mindennapi kenyér mindannyiunk életében fontos. A kísértő ezzel kecsegteti Jézust, több kenyeret kínál, még annál is többet, mint amire szüksége van.
A népszerűség is érzékeny pontunk. A hiúság nagy úr. Erre is rájátszik a kísértő, sikeres életet kínál Jézusnak. De Jézus nem kér a felajánlott hatalomból, mert az nem Istentől származik.
Kérdezem, ott van-e bennünk az a határozott szilárdság, ami Jézus jelleméből sugárzik? Tudunk-e ragaszkodni ahhoz, amit már igazságként felismertünk, akkor is, ha esetleg ez pillanatnyilag hátrányos? Vajon milyen elv vagy hit irányítja döntéseinket? Mitől függ, hogy mit teszünk, és mit nem teszünk meg, akkor sem, ha minden erővel rá akarnak venni? Ki irányítja az életünket?
Én úgy látom, hogy mindannyian kettős hatás alatt élünk. Hat reánk a korszellem, ami mögött mindig ott van a kísértő. Hat reánk a mindenható Isten, a maga abszolút igazságával, de mi sokszor úgy teszünk, mintha közbejött volna valami, ami megakadályoz minket abban, hogy teljesen alávessük magunkat az isteni igazságnak. Baranyi Ferenc így fogalmazza ezt meg egyik versében:
„Valami mindig közbejön: forró igazra nyílna ajkad,
de mielőtt kimondanád, engedsz a langyos féligaznak,
hiszen a gyereknek bunda kell, meg kiscipő is télidőn,
lehetnél hős, nemcsak derék,
de valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: létfontosságú semmiségek
miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet,
pedig adódna még idő kifogni az adott időn,
igen, adódna még idő,
de valami mindig közbejön.”
Igazat adok a költőnek. Hisz mi is szeretjük azt állítani, van mentségünk arra, hogy ne kövessük az isteni igazságot, valójában pedig csak magyarázatunk van.
Miért engedjük, hogy valami mindig közbejöjjön? És egyáltalán mit akarunk mi? Komfortosabb létet vagy igazi életet?
Kísértések minket is érnek: több kenyérrel, több sikerrel csábítanak. Ezekben a harcokban egyedül az tarthat meg minket, ha van egy biztos fogódzónk.
A mi feladatunk az, hogy ragaszkodjunk Jézushoz, és ragaszkodjunk ahhoz a járható, ám nehéz úthoz, amit számunkra megmutatott. Hiszem, hogy a kísértések között is lehet kiegyensúlyozott, derűs, tartalmas, boldog életet élni.
Máthé Sándor, Jánosfalva