Meleg szeptemberi este van, ül a kertben és nézelődik. Gondolatai össze-vissza cikáznak, egyik pillanatban szinte rosszul érzi magát, hogy tétlenül ül, pedig lenne tennivaló most is, másik pillanatban arra gondol, hogy a kitett napágyakra egész nyáron szinte ki sem ült. Elteltek az augusztusi hullócsillagos éjszakák, s csak készült, hogy kiül és megcsodálja őket. Most tudatosan próbálja irányítani gondolatait, míg szeme megakad a sziklakert érdekes kőgyűjteményén. Férje gyűjtötte, hozta, válogatta Gagy patakából, ahol a víz egészen különleges formájúra simogatja a köveket. S eszébe jut a kő- és kagylógyűjteménye, mely évről évre szaporodik. Bárhova megy, figyeli-keresi az érdekes színű és formájú köveket, kavicsokat. Van, amit csak szemével fényképez le, mások emlékét szívébe zárja, s a kisebbekből egyet-egyet – most már ritkábban, de – hazavisz. Így van a kagylógyűjtéssel a tengerparton is. Sétál és figyeli, mit hoz ki a hullám a partra. Látja, hogy milyen sokan teszik ugyanezt: gyerekek, akik feladathoz, várépítéshez vagy játékhoz gyűjtik őket, de leginkább nők az igazi gyűjtögetők.

Most feláll, bemegy a házba, s kihozza a gyűjteménye egy részét, leteszi az asztalra s számba veszi őket. Ahogy megfogja, simogatja kezében a hullámok, a víz vagy a természet más erői által csiszolt darabokat, emlékek és érzések sokasága önti el. Ha a kavics- és kagylókeresés, -gyűjtés és -válogatás egyfajta meditáció, akkor azok szemlélése imádsággá válik. S milyen érzéseket váltott ki a kert, a kövek látványa? Figyeli érzéseit és gondolatait, s egyértelműen egy szóban összegződnek ezek: hála.

Hála a lehetőségekért, utakért, sétákért, találkozásokért, melyeknek tanúi ezek a kis kövek és kagylók. Hála a megélt pillanatokért, amikor olyan volt ő, mint a színes kavics a vízben, sokszínű és sziporkázó, hívogató és csodálatos.

Hála az élet ajándékaiért, melyek sok formában és színben érkeznek életébe, pont amilyen változatos a gyűjteménye.

Hála azért, hogy nem csak gyűjti, de folyamatosan ajándékoz is belőlük.

Most kiválaszt néhány darabot, s a messze földről jött kövekből néhányat a sziklakertbe szór a nagy, helyi patakból származó kövek közé. Jó helyen lesznek ott, a földben, virágok és gyógynövények között, míg lelkében a hála és hálaadás érzése megmarad.

Moldován-Szeredai Noémi,Csekefalva