„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel és nappal. Olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa…” (Zsolt 1,1–3a)

Boldog akar lenni mindenki, a boldogságot azonban különböző módon keressük. A boldogságot nem lehet lelki nyugalom, hálás szív és tiszta gondolatok nélkül tartósan megtalálni. Mindig voltak olyan emberek, akik azt gondolták, hogy a boldogságot Isten nélkül találják meg. Egyre több embernek nem kell Isten, boldogság azonban kell. Ezért van az, hogy hitünk válságos időszakaiban, amikor távol tartjuk magunkat Istentől, egyre furcsább eszméket követünk, bizarr dolgokat hiszünk el. Fogyasztói társadalmat alkotunk, egyre több olyan dolgot vásárolunk meg, amire nincs igazán szükségünk. Az öröm perceit tapasztaljuk meg egy kevés ideig a birtoklással, aztán újra elkezdjük járni ezt az utat. A Biblia szerint a boldogságot két úton lehet keresni: Istennel, vagy Isten nélkül. Határozottan állítja, hogy Isten nélkül keresi a bolond, a balga, Istennel a bölcs. Azt is megtudhatjuk, hogy miért. A fenti sorok gyönyörű költői képpel érzékeltetik, hogy Isten által kerül az ember kapcsolatba az élet forrásával. Olyan lesz az az ember, aki Istennel keresi a boldogságot, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, gyökere megtalálja az életet adó vizet ebben a világban. Van, amibe kapaszkodjon, mert nemcsak talaj, hanem életet adó víz is van adva neki. Isten nélkül az ember bizonytalan utakon jár, eszmei zűrzavar, változó emberi értékek vannak körülötte. Aki a hit útján jár, életét átjárja, gyönyörűséggel tölti el az Úr törvénye, állandó útmutatást, biztonságot, lelki békét kap. Aki arra alapozza életét, hogy van Isten, van törvény, van jó és rossz, annak ez a javát szolgálja, biztos jövő elé néz. Nem kell folyton kapkodnia a fejét, hogy vajon mi igaz, mi hamis, és hol kell keresse az útját, a boldogságát. Felelősséget kap, és mentes lesz a hamis befolyás túlzott hatásától. Ami értéktelen, ami a hitetlenség világába tartozik, az nem marad meg, szétszóródik, mint a pelyva. Isten nélkül az utak a sivatagba vesznek. Megy az ember Isten nélkül, aztán egyszer csak elvész a lába alól az út, és nemhogy a boldogságot nem találja meg, hanem elpusztul. A legelső zsoltár arra buzdít téged, hogy dönts. Ha eddig Isten nélkül is jártál, ha mellette döntesz, egy pillanat alatt megadhatja neked az élet és boldogság ajándékát.

Vida Rozália, Alsóboldogfalva