Halhatatlan hatalmasság, szeretet és legfőbb jóság, egy, igaz Istenünk!
Az emlékezés perceiben is az első gondolat, amely megfogalmazódik bennünk és ajkunkra kívánkozik, Téged keres, Atyánkat, Istenünket. Téged dicsőítünk az emlékezésnek lélekemelő pillanataiban is, hiszen te vagy a világ életet adó és éltető lelke, általad könnyebbülnek meg a gondoktól terhes hétköznapjaink, és veled válnak örömtelivé és felemelővé ünnepnapjaink.
Te vagy a múló időben az örökkévaló, és mi, földi halandók, de halhatatlan lelkű gyermekeid ma is téged keresünk, hogy benned és általad megérezzük az örökkévalót és időtlent.
Jólesik ilyenkor megállni a rohanó időben, és visszatekinteni a múltba, hogy annak fényénél magunkra leljünk. Sőt, az emlékezés perceiben nemcsak időszerű, hanem egyenesen szükségszerű visszatekinteni a múltba, hogy annak értékei által gazdagodjon a mi életünk, és erősödjön, valamint mélyüljön a sokszor csupán külsőségekben megnyilvánuló hitünk.
Köszönjük, Istenünk, hogy ma egyházalapító, mártír püspökünk halálának 442. évfordulójára emlékezhetünk.
Köszönjük, hogy adtad őt nekünk, unitáriusoknak, de nemcsak nekünk, hanem a kárpát-medencei magyarságnak és az egész világnak. Jóleső érzés tölt el bennünket, ha arra gondolunk, hogy melletted, az egyetlen Isten mellett élete végéig kitartott, és Tőled nem tántoríthatta el senki és semmi.
Köszönjük, hogy világosságot gyújtottál elméjében, és felismerte azt az elfelejtett igazságot, hogy rajtad kívül nincs más Isten. (Ézs 45,5)
Felismerte, hogy a názáreti Jézus, a mi tanítómesterünk, akinek tanítása számunkra út, igazság és élet, és hogy az ő evangéliuma a gyarlóságok sötétségében botorkálók világossága, a tévelygők útmutatója, útbaigazítója.
Arra kérünk, Istenünk, hogy erősítsd bennünk az unitárius vallásunkhoz való ragaszkodást, bátoríts, hogy mártír püspökünkhöz hasonlóan mi is minden időben bizonyságot tehessünk a te egyedüli istenségedről, a názáreti Jézus embervoltáról és felebarátaink szeretetéről. Ámen.
Józsa István Lajos, Torda
Hangfelvétel: shorturl.at/nKTV9