Az unitárius lelkészképzés története összefonódik Kolozsvár reformációjával. Az erdélyi protestantizmus legradikálisabb ága 1566-tól folyamatosan Kolozsvárott képezte az evangélium hirdetésére rendelt papjait. Az unitáriusok kolozsvári főiskolájában a 16. században rangos európai tudósok tanítottak, hogy csak a legnagyobbakat említsük: Dávid Ferenc, Jacobus Palaeologus, Johannes Sommer, Matthias Vehe Glirius, Enyedi György stb. Az unitárius felsőoktatás két síkon zajlott, az ún. szekundánsok világi pályára, a tógatusok egyházi szolgálatra készültek. Boros György püspök az Unitárius Teológiai Akadémia fejlődéstörténetéről írott tanulmányában a teológiai oktatás négy szakaszát különböztette meg a következők szerint:

1566–1847 a filozófiai kurzus

Filozófiaképzésben azok részesültek, akik hivatásukul a papi és/vagy tanítói pályát választották. Tekintettel arra, hogy a tógatusok segélyben részesültek, és így önerőből végezhették el tanulmányaikat, rendszerint többen voltak, mint ahány papot a gyülekezetek igényeltek, ezért egy-egy végzett ifjú 4–6, de még ennél is több időt töltött a kolozsvári unitárius iskolában. Az egyházi törvény értelmében papi állást csak az foglalhatott el, aki legalább három évig valamelyik középiskolában mint köztanító (lektor) vagy egyházközségben, mint mester tanított.
A humanóriák mellett a lelkészképzés elméleti tárgyai közé tartozott a dogmatika és história. A gyakorlati képzést a reggeli és esti áhítatok, illetve az 1694-től bevezetett szónoklati gyakorlatok szolgálták. A 16. században kialakult rendszer a 19. század közepéig volt érvényben, a tanulmányi időt 1812 után az addigi három évről négyre emelték.

1847–1859 a két éves teológiai kurzus

1845-ben a homoródalmási zsinat kimondta, hogy a teológia oktatását el kell választani a filozófiai oktatástól, vagyis, akik lelkipásztorrá kívántak lenni filozófiai tanulmányaikat kötelesek voltak további két év teológiai stúdiumaival kiegészíteni. A teológiai diszciplínák sorában dogmatikát, etikát, homiletikát, katekétikát, liturgikát, egyházjogot, egyháztörténetet, bibliai archeológiát, Ó- és újtestamentumi exegézist tanultak a lelkészjelöltek.

1857–1896 teológiai szeminárium

Az 1857-ben a korábbi két éves teológiai kurzust még egy esztendővel megtoldották, így a lelkészjelöltek a három éves filozófiai kurzus után még három esztendő teológiai képzést kaptak. Új tárgyak is helyet kaptak az oktatásban pl., „barom orvoslás”, gyümölcstermesztés és selyemhernyó-tenyésztés, de megújult az egyházjog oktatása is hangsúlyos figyelmet kapott az unitárius egyházjog tanítása. Ebben az időben kezdte el tanári pályafutását az utolsó erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel, aki héber nyelvet tanított a lelkészjelölteknek. 1859-től a hallgatóknak angol nyelvet is tanítottak.

1896–1909 az Unitárius Vallásközönség Papnevelő Intézete

A millennium évében alkották meg a Papnevelő Intézet szabályzatát, jelentős újítás volt, a teológiai oktatásnak a főgimnáziumi oktatástól való teljes különválasztása. Az Intézet önálló igazgató, dékán vezetése alá került, Boros György későbbi püspök személyében. A teológiai hallgatók a Ferenc József Tudományegyetemen filozófiát, jogot, pedagógiát hallgathattak. A lelkészképzés idejét háromról négy esztendőre emelték. Az intézet életében az 1909. év újabb változást hozott.

1909–1915 Unitárius Teológiai Intézet

A Papnevelő Intézet főiskolává nőtte ki magát, önálló tanári karral és új működési szabályzattal kezdődött el a munka. A szemináriumok száma jelentősen megnőtt; a Teológiai Intézet a gyakorlati lelkészképzést tartotta fő célkitűzésének. Öt év elteltével az Intézet újból megváltoztatta nevét.

1915–1949 Unitárius Teológiai Akadémia

1915-ben a Főtanács a Teológiai Intézet akadémiai rangra emelte, megalkotta az új működési szabályzatát, 1928-tól a tanulmányi időt öt évben határozták meg. Az Unitárius Teológiai Akadémia 1949-ben megszűnt.

Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet (1949-)

A második világháború után kialakult parancsuralmi rendszerben a protestáns egyházak lelkészképzése egy közös intézetbe kényszerült. A református, az unitárius és az evangélikus egyház püspökei: Vásárhelyi János, Arday Aladár, Kiss Elek, Friedrich Müller és Argay György 1948. szeptemberében határoztak a közös intézet életre hívásáról. Az Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet hivatalos megnyitására 1949. február 25-én került sor, a Református Teológiai Fakultás épületében.

Összeállította: Kovács Sándor