Támogatóink:

TARTALOM

 

ELŐSZÓ

I. KIINDULÓ HIPOTÉZIS

II. AZ ERDÉLYI UNITÁRIUS EGYHÁZ RÖVID ISMERTETÉSE


2.1. Az Unitárius Egyház meghatározása, küldetése és jövőképe

2.2. Egyháztörténeti alapadatok

2.3. Az Unitárius Egyház hitelvi, teológiai és egyházszervezeti alapjai,
működési területei, tanintézetei, intézményei, egyháztársadalmi és
szakmai szervezetei


III. A KÜLSŐ KÖRNYEZET VIZSGÁLATA


3.1. Európai és globális fejlődési irányok; a valláspiac és vallási igények
változása


3.2. Az Erdélyi Unitárius Egyház elhelyezkedése az ország és a régió
környezetében (a „makrokörnyezet” elemzése)


3.3. Az erdélyi magyar nemzeti közösség elvárásai


IV. A BELSŐ ERŐFORRÁSOK ÉS ADOTTSÁGOK VIZSGÁLATA


4.1. Az egyház belső erőforrásai


4.1.1. Tárgyi erőforrások

4.1.2. Kulturális-szellemi erőforrások

4.1.3. Humán erőforrások


4.2. A közelmúlt és a jelen egyházi stratégiái


4.3. Az Egyház eddigi eredményei, rendelkezésre álló eszközei,
intézményei


4.3.1. Szerkezet, kultúra, kompetenciák

4.3.2. Működés, közösségek, érintettek

4.3.3. Eszközök, megvalósítások

4.3.4. Az egyház intézményrendszerét meghatározó szereplők
helyzetének leírása, illetve elvárásainak azonosítása


V. A stratégiai fejlesztés fő irányvonalai


1. A vallási és kulturális turizmus stratégiája

2. Az egyházi oktatás és valláserkölcsi nevelés stratégiája

3. Missziós stratégia

4. Szociális stratégia

5. Társadalmi-közéleti stratégia

6. Egyházi szervezetfejlesztési stratégia

7. Hitéleti és vallásmegélési stratégia

8. Gazdasági és vagyongazdálkodási stratégia

9. Intézményi önvédelem, az egyházi autonómia védelme

10. Cigány unitáriusok


VI. Következtetés


Fejlesztési irányvonalak ábra (PDF fájl)

 

 

 

 

 

ELŐSZÓ

 

Az Erdélyi Unitárius Egyház főhatósága két évtizeddel az államhatalmi változások után elérkezettnek látta az időt arra, hogy végre tervezett formában nézzen szembe a jelen kihívásaival, és átgondolt módon készüljön a jövő tennivalóira. E törekvés többek között a 2009 elején útnak indított stratégiai tervezési folyamatban is testet öltött, amihez hasonló próbálkozásra egyházunk közelmúltbeli történetében nincs példa.

A tervezést egy szakbizottság irányította, amely a döntéshozó testületekkel folyamatosan egyeztetett a haladás irányáról, sőt a fontosabb pontokat közvitára bocsátva mérte fel az egyházi közvéleményt. A bizottságot az a felelősség ösztönözte, hogy a formát öltő tervre egyházunk minden területén nagy szükség van. A két évtizedes átmeneti tengés után világosan látszott ugyanis, hogy az egyházban a figyelemmel megtervezett folyamatoknak eredményesebb hozadéka van, mint az esetlegesen, egyik napról a másikra végzett tevékenységeknek.

Két és fél év munkája van a stratégiai terv mögött – a jelen nemzedéket megelőző erdélyi unitárius múlt tapasztalatai azonban négy és fél évszázadot fognak át. Bízunk abban, hogy a stratégiai tervezés során sikerült levonnunk e múlt kellő tanulságait ahhoz, hogy hibáit jobban elkerülhessük, erényeit erőteljesebben megélhessük. Így esélyt teremtünk arra, hogy magyar unitárius jövőnk alapjait a jelenben biztonságos módon lerakhassuk, és mindezen Isten gondviselő áldása nyugodjon.

Az Erdélyi Unitárius Egyház
Képviselő Tanácsának Elnöksége

 

 

 

I. KIINDULÓ HIPOTÉZIS

 

A stratégia egy adott szervezet, intézmény, közösség cselekvési terve, amelynek rendeltetése a lehetséges jövő forgatókönyvei közül a számunkra legkedvezőbb bekövetkeztének megtervezése és kivitelezése, és a nem óhajtott események elhárítása. Mint minden racionális gondolatsor, a stratégia is alapigazságokon nyugszik. Olyan igazságokon, amelyek megkérdőjelezése nem indokolt, illetve amelyek igazságértékéhez nem fér kétség. Az igazság hit és meggyőződés kérdése. A stratégia működőképessége érdekében azonban szükséges az alaphipotézist nyilvánosan is megvallani azért, hogy ki-ki hite és meggyőződése szerint megérthesse annak igazságtartalmát. Ezen a tudatos vállaláson alapul a közös cselekvés is, hiszen aki az alaphipotézist hamisnak véli, bizonyára nem tudja majd a stratégiában tervezett cselekvéshez sem adni erejét, tudását és elkötelezettségét.

Stratégiánkat megalapozó meggyőződésünk, hogy korunkat jellemző, az emberi civilizációt alapjaiban érintő változások hordozta kihívásokra az Erdélyi Unitárius Egyház képes megfelelő, keresztény válaszokat megfogalmazni. A mai ember számára a vallásos hite, Istennel való közvetlen kapcsolata és Jézus tanítómesterként való követése olyan szeretetközösséget biztosít, amely a bizonytalanságot célirányos cselekvéssel biztonsággá alakítja. Az egyház olyan intézményes keret a hitélet megélésére, amely erőforrásokat képes mozgósítani, és az egyén számára méltóságát és szabadságát tisztelő cselekvési keretet alkot. Az egyén és az egyház viszonyát a közösségi élet tartalmassága, a biztonságérzet, az odatartozás érzése határozza meg. Hivő ember számára még sokáig szükség lesz a hagyományokat tisztelő, és a jövő megalkotását segítő egyházra. Az egyház, mint minden élő organizmus, képes a változásra. Szervezeti felépítése és működési módja korszerűsíthető, a kor követelményeinek és a tagok elvárásainak megfelelően. Az Erdélyi Unitárius Egyház jövőjét az életre elhivatottsága és alkalmazkodó képessége határozza meg.

 

 

 

 

 

II. AZ ERDÉLYI UNITÁRIUS EGYHÁZ RÖVID ISMERTETÉSE

 

2.1. Az Unitárius Egyház meghatározása, küldetése és jövőképe

Az Unitárius Egyház az egyetemes keresztény anyaszentegyház része, az Isten országa megélésére törekvő Jézus-követők szeretetközössége. A Jézus eredeti tanításához és közvetlen tanítványaihoz visszavezethető egyistenhívő, unitárius kereszténység intézményes egyházi formája a reformáció korában szerveződött, és a történelem haladó értékeit vállalva teljesedik ki. Hivatása a közösség életének építése és az egyén vallási igényeinek szolgálata.

Az Unitárius Egyház hirdeti Isten egységét, Jézus példájának és tanításainak követését, a teremtett világ, az élet és a család tiszteletét, az ember eredendő jóravalóságát, egyéni felelősségét és a jellem általi üdvözülését, az örökéletet, a hit, az értelem és a lelkiismeret fontosságát. Hirdeti és gyakorolja a lelkiismereti és vallásszabadságot, a vallási és világnézeti különbözőségek megismerése iránti nyitottságot, valamint a felekezetközi türelmet, és a társadalmi igazságosságot.

Küldetésének területei: a hitélet, a szeretetszolgálat, az oktatás, a nevelés, a közművelődés, valamint a társadalmi felelősségvállalás.

 

 

 

2.2. Egyháztörténeti alapadatok

A Magyar Unitárius Egyház első püspöke Dávid Ferenc, aki 1520 körül született Kolozsváron. Nyugati tanulmányútjairól hazatérve az erdélyi reformáció szolgálatába szegődött. A hitújítás fokozatait végigjárva előbb az evangélikusok, majd a reformátusok választott püspöke, 1568-ban pedig megalapította az Unitárius Egyházat. Az erdélyi ellenreformáció hajnalán az országgyűlés Dávid Ferencet hitújítás vádjával elítélte, és meghatározatlan idejű várfogságra ítélte. 1579 novemberében a dévai várbörtönben vértanúhalált szenvedett.

Nevéhez fűződik az 1568. évi erdélyi országgyűlési határozat előkészítése, amely a világon először, addig sehol nem ismert mértékben foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot, pontosabban fogalmazva, a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást. Mindez az egyetlen erdélyi alapítású magyar történelmi egyház állami elismeréséhez vezetett, ugyanakkor e törvénynek köszönhetően Erdély a korabeli vallásszabadság és felekezeti türelem földjévé vált, menedéket nyújtva az akkori Európa türelmetlenebb országaiból eretnekség vádjával elüldözötteknek is.

Egyházunk történelmének nagy részét külső erők általi elnyomatás jellemezte, ami az egyházszervezeti fejlődést alapvetően gátolta. A legutóbbi sötét korszakot a nacionál-kommunista diktatúra évtizedei képezik, azt megelőzően pedig a trianoni diktátum sújtott le máig hatóan nemzetünkre és egyházunkra. Ennek eredményeként ma (2011-ben) még két magyar unitárius részegyházat tartunk számon, azonban a közeljövőben (2012-ben) sor kerül a Magyar Unitárius Egyház teljes körű szervezeti egységének helyreállítására.

A 126 anyaegyházközségből álló és 6 egyházkörbe tagolódó Erdélyi Unitárius Egyház tagjainak száma kb. 65.000; főhatóságainak, püspöki hivatalának, egyháztársadalmi szervezeteinek, valamint belső intézményei nagy részének székhelye Kolozsváron van. A 11 egyházközséget magában foglaló, budapesti székhelyű Magyarországi Unitárius Egyház tagjainak száma néhány ezer.

A miénkhez hasonló unitárius hitelvek és eszmerendszerek az utóbbi két évszázadban a világ más részein is kialakultak (Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Csehország, India, Fülöp-szigetek stb.). A különböző nemzeti unitárius egyházak nem alkotnak szervezeti egységet, azonban számottevő testvéregyházi kapcsolatokat ápolnak egymással.

 

2.3. Az Unitárius Egyház hitelvi, teológiai és egyházszervezeti alapjai, működési területei, tanintézetei, intézményei, egyháztársadalmi és szakmai szervezetei

Az Unitárius Egyház a hozzá csatlakozott magyar és más nemzetiségű unitáriusok valláserkölcsi közössége.

Az unitárius elnevezés a latin unus [est Deus] = egy [az Isten] szóból képződött, ami Isten személyi és lényegi egységére utal.

Az unitárius egyház tanítása bibliai alapon áll, vagyis értékeljük és tiszteljük a kereszténység alapiratát – azonban azt természetesen nem szó szerint értelmezzük, hanem a bibliatudomány eredményeinek felhasználásával. Hitelvi kérdésekben számunkra a végső tekintélyt a lelkiismeret és az értelem képezi. Szertartásaink: keresztelés, házasságkötés, temetés, úrvacsora, konfirmáció. Hitvallásunk: Hiszek egy Istenben, az élet teremtőjében, gondviselő Atyánkban. Hiszek Jézusban, Isten legjobb fiában, a mi igaz tanítómesterünkben. Hiszem a szentlelket. Hiszek az unitárius egyház hivatásában. Hiszem a bűnbocsánatot és az örökéletet. Ámen.

Az Egyház működésének területei a hitélet, a szeretetszolgálat, az oktatás, a nevelés, a közművelődés, valamint a társadalmi felelősségvállalás különböző formái. E területeken az Egyház hatóságai, hivatalai, intézményei és szervezetei útján, illetve tagjai, tisztségviselői, tisztviselői és alkalmazottai által a következő tevékenységeket valósítja meg: istentiszteletek, szertartások és más hitéleti foglalkozások; lelkigondozás és beteggondozás; szeretetszolgálat, mentési, segélyezési és helyreállítási programok; valláserkölcsi nevelési, oktatási, képzési és ifjúsági tevékenységek; közművelődési, hagyományőrző és műemlékvédelmi munka.

Az Egyház a lelkészképzés érdekében, valamint a valláserkölcsi, nevelési és oktatási tevékenységének megszervezéséért tanintézeteket működtet. Az Egyház egyetemi és középfokú tanintézetei: a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Kara (Kolozsvár), a János Zsigmond Unitárius Kollégium (Kolozsvár) és a Berde Mózes Unitárius Gimnázium (Székelykeresztúr). Ezek mellett az egyetemes egyház, az egyházkörök, az egyházkerület és az egyházközségek hatóságai további tanintézeteket (középiskolákat, általános iskolákat, elemi iskolákat, óvodákat és bölcsődéket) hozhatnak létre.

Az Egyház szellemi, lelki, művelődési, történelmi értékeinek megőrzésére és ápolására belső intézményeket működtet: könyvtárakat, levéltárakat, kiadóhivatalt, teológiai műhelyt. Az Egyház Nyugdíjintézete keretében szervezi meg alkalmazottainak társadalombiztosítását.

Az Egyház társadalmi szolgálata kiteljesítésére egyháztársadalmi és szakmai szervezeteket működtet: a Dávid Ferenc Egyletet, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségét (ULOSZ), az Unitárius Nők Országos Szövetségét (UNOSZ), az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletet (ODFIE), a Gondviselés Segélyszervezetet.

 

 

 

 

III. A KÜLSŐ KÖRNYEZET VIZSGÁLATA

 

3.1. Európai és globális fejlődési irányok;
a valláspiac és vallási igények változása

Korunkban általánossá vált az egyéni élet és a közösségi szerveződések minden szintjén a változás igényéről beszélni. Ez aligha érthető másként, mint az alkalmazkodás és rugalmasság igényeként, amellyel arra a jelenségre vagyunk kénytelenek válaszolni, hogy életünk és környezetünk néhány évtized alatt már a felismerhetetlenségig megváltozott. E változások mértékét mutatja, hogy leírására és értelmezésére egyelőre még a közös elméleti keretek és fogalmi készletek sem tudtak kialakulni.

A változások leírására leggyakrabban használt gyűjtőfogalom a globalizáció. Általános szinten a globalizáció arra a folyamatra utal, amelynek következtében a helyi, a regionális és az országos jelenségek globális összefüggés részévé válnak. Ennek következtében egy „végtelen-pólusú” világ jön létre, ahol az interakciók és kölcsönhatások áttekinthetetlenül és ellenőrizhetetlenül gazdag hálózatában a gazdaság, a politika, a kultúra és a társadalom összes szereplőjének saját viszonylatait váratlanul globális összefüggésekben kell legitimálnia és megélnie. Mindez új lehetőségeket kínál, de számos veszély forrása is. Sejthetően, egy olyan új társadalmi viszonyrendszer kibontakozásának vagyunk részesei, ahol egy meghatározó differenciáló tényező épp a globalizációban való részvétel és részesülés mértéke.

A globalizáció – hálózat-jellegéből kifolyólag – a társadalom minden alrendszere szempontjából megközelíthető, leggyakrabban mégis mint a gazdaság világméretűvé válása értelmeződik: a kereskedelem, a szabad tőkeáramlás, a munkaerő migrációja és a technológia elterjedése által. E folyamat összefüggésben áll a kulturális és társadalmi változásokkal, az eszmék szabad áramlásával, a közös nyelv és tömegkultúra létrejöttével. Egy új kultúra jelenik meg: a valós virtualitásé. Pozitív hatásként kiemelendő a szabad információ-áramlás (az emberiség felhalmozódott tudásához való egyre teljesebb hozzáférés, Internet), a mozgástér kiterjedése (pl. az ENSZ egészségügyi világszervezete szerint minden pillanatban kb. félmillió ember ül repülőben), a politikai szabadságjogok és a demokrácia térnyerése, a gazdasági jólét kiterjedése. Negatív hatások terén kiemelkedik a környezetszennyezés, a társadalmi szakadékok növekedése, a szociális ellátó rendszer globális gazdaság-függősége, a fogyasztói szemlélet elterjedése. Emiatt a jelen gazdasági logikája és a fogyasztói kultúra fenntarthatatlanná teszi az emberi civilizációt.

Európa demográfiai mutatói kedvezőtlenek, ami a volt szocialista államokra is egyre inkább jellemzővé válik. A természetes szaporulat világviszonylatban Európában a legalacsonyabb. A családalapítási kor feljebb tolódott, a gyermekvállalási arány folyamatosan csökken. Ennek következménye a társadalom elöregedése, és részben erre vezethető vissza az idegen munkaerő beáramoltatása, annak minden társadalmi problémájával. Nő a válások száma, és nő a házasságon kívül született gyermekek száma (a 90-es évek közepétől Romániában is már minden 4. gyerek születik házasságon kívül).

Minden, globalizációval foglalkozó szerző megegyezik abban, hogy ami a globalizációból az egyének és közösségek mindennapi tapasztalatának szintjén leggyakrabban megjelenik, az a társadalom növekvő kiszámíthatatlanságának és bizonytalanságának az érzete. A hagyományos értékátadási mechanizmusok felbomlóban vannak, a nemzedékeken átöröklődő életminták használhatatlannak bizonyulnak, az életvezetés magától értetődőnek hitt módozatai mintha többé nem lennének érvényesek. A természetesnek tudott adottságok váratlanul megváltoztathatóak lettek, a megszokott többé már nem megszokott, a kivétel nem kivétel.

A bizonytalanság kiemelten a munkavégzésre, a szociális állam alapjaira és az identitásépítésre vonatkozik. A globális versenytermelésben a munkanélküliség már nem csak egyeseket veszélyeztet, hanem lényegében bárkit. Paradox módon a technológiai fejlődés és a gazdasági növekedés sikerességének egyik fokmérője a munkanélküliség növekedése. Miközben minden foglalkozást a helyettesíthetőség réme fenyeget, a mai „kockázat-társadalomban” már nem a munkahelyek elosztása, hanem a munkanélküliség újraelosztása a feladat.

A szakmai életút és a megélhetés bizonytalanná válásával nem csak az egyén számára válik kiszámíthatatlanná a szociális ellátás, hanem az állam szociális alapjait is a felbomlás veszélyezteti. A gazdaság globálissá válásával a multinacionális cégcsoportok megnyeréséért versengnek a kormányok, feltételeket kínálva, amelyek hosszú távon kedvezőtlenek az állampolgároknak. A „multik” bevonulása beláthatatlan veszélyekkel jár. Nagyobb veszélyt csak a be nem vonulásuk jelent.

A globalizáció az identitások pluralitását kínálja. A megváltozott viszonyok közt a korlátlan hozzáférés nem csak lehetőség, de egyre kényszerítőbb valósága az egyén életének. A hagyományos társadalmi közvetítő közegek meggyengültek, a helyüket nagymértékben a szabad információáramlás vette át. A globalizáció áttekinthetetlen folyamatából annyi válik valóságossá, amennyit az információs rendszerek (részben a média) „valóságossá tesznek”. Az „információs társadalom” azt sugallja az egyén és közösség felé, hogy csak az számít, az tekinthető létezőnek, aki az információ áramlásában mint fogyasztó és termelő egyaránt részt vesz.

Az erős individualizációval egy időben, részben annak ellenhatásaként, napjainkban a kollektív identitás szerepe felértékelődött. Manuel Castells szerint a globalizáció korában három nagyobb kollektív identitásépítési formával találkozunk.

A legitimáló identitást a társadalom valamely domináns intézménye kínálja tagjainak, a hatalom racionalizálása és kiterjesztése érdekében. Ide sorolható a legtöbb hagyományos egyház, társadalmi szervezet, szakszervezet, párt.

Rezidens identitást kínálnak azok a közösségek, amelyek a domináns identitás által kizártakat tömörítik annak érdekében, hogy a társadalmon belüli pozíciójukat az elnyomó-elnyomott diskurzus megfordításával újradefiniálják. A hálózati társadalom legjelentősebb identitásépítési formája ez a „kizárók kizárása a kizártak által” forma, és főként reaktív mozgalmakhoz kapcsolható: vallási fundamentalisták, nacionalisták, lokális alapú közösségek és hasonlók tartoznak ide.

A projekt-identitás célja olyan egyéneket létrehozni, akik fejlett, elkötelezett egyéniségükkel képesek elhatárolódni a populáris kultúrától és a piactól, és az egész társadalomra pozitív hatást tudnak kifejteni. Ide főként proaktív mozgalmak tartoznak, amelyek célja az emberi kapcsolatok és viszonyok gyökeres átalakítása (pl. feminizmus, környezetvédelem).

Az Európai Közösségben növekvőben van a közigazgatási és közpolitikai szubszidiaritás, a döntéshozási és végrehajtási folyamatokban pedig megjelent a különböző szintű regionalizmus. Mindez hozzájárulhat a nemzeti értékek fenntartásához, valamint a regionális érdekek érvényesítéséhez.

A „valláspiac” és vallási igények változása

A „valláspiac” átláthatatlan pluralizálódásával állunk szemben, részben új vallási közösségek megjelenésének, részben a hagyományos egyházakon belüli megújulási mozgalmaknak köszönhetően. Olyan helyzet alakult ki, amikor minden ellentmondó állítás tartalmaz igazságot. Néhány domináns irány mégis kiemelhető.

Az európai és hazai vallásosságra vonatkozó kutatások azt igazolják, hogy a korábbi szekularizációs elméletből (a vallásosság a modernizáció kiteljesedésével arányosan csökken) az igazolódott, hogy az egyháziasan (intézményesen) vallásosak aránya csökkent. Ezzel szemben a vallásosak aránya általánosan növekedett. A kettő közti különbséget főként az úgynevezett új vallási mozgalmak töltik ki.

A leginkább növekvő tábort az intézményesülni nem akarók, a „maga módján vallásos” emberek alkotják: szinkretista, személyesen döntő, de csak átmeneti döntéseket hozók tábora. Ez szorosan összefügg azzal a jelenséggel, hogy megszűnik az egyházaknak a vallást kizárólagosan reprezentáló szerepe, és ezzel gyakorivá válik az egyházaktól függetlenedő egyéni vallásosság.

A fogyasztói magatartás és az élménytársadalom jellemzői a vallás terén is dominánssá váltak: egyre többen keresnek a „vallási bevásárlóközpontokban” áruként szolgáltatást, konkrét helyzetekre előre gyártott, „valósítsd meg önmagad” kínálatot. Világszinten és nálunk is feltűnő a vallási fundamentalizmus térnyerése. Jelenleg ez a legdinamikusabban növekvő vallási szegmens. Magyarázatként azok a felmérések szolgálnak, amelyek szerint az egyes vallási csoportok által megszólítottak köre növekszik a hirdetett ígéretek (kompenzátorok) irracionális jellegével, a tagság irányában megfogalmazott elkötelezettség mértékével, és főként a családtagok, ismerősök részéről érkező megszólítással, amely az adott vallás életformáló, hiteles jellegeként értelmeződik.

Európában mindenütt megfigyelhető a generációs váltás. Ennek lényege, hogy a legidősebb nemzedékhez képest a fiatal nemzedékek jelentősen kisebb mértékben vallásosak. Közép- és Közép-Kelet-Európában azonban az egyházias vallásosság növekedése is kimutatható a 80-as évek elejétől (regenerációs tézis), és ez főként a jobban képzett, főként városi fiatalok körében mutatható ki.

Az egyházias vallásosság sem egynemű, és sok esetben úgy látszik, hogy a „maga módján” vallásosság és az egyházias vallásosság új formája (elkötelezettséget, személyes részvételt igénylő vallásosság) az individualizálódásnak, a személyiség szerepe felértékelésének két eltérő megnyilvánulása. Bizonyos egyházi gyakorlatok az egyéni vallásosság igényére építve teszik vonzóbbá az intézményi kínálatot.

Az egyházian vallásosak többségének esetében megfigyelhető, hogy a felekezeti tanokra vonatkozó ismeretek elhalványulnak, helyüket egyfajta általános keresztény értékrend és vallási tudat veszi át.

A volt kommunista országokban a rendszerváltást követően új társadalmi elvárások jelentkeztek az egyházakkal szemben. Ezek főként az állam elégtelen szociális gondoskodásának átvállalására vonatkoznak.

A történelmi egyházak esetében megfigyelhető az, amit a vallás deprivatizálása néven emlegetnek: a vallás a politikai-társadalmi döntéshozatali és diszkurzív legitimációs folyamatok részévé válik, némileg átpolitizálódik.

Európában Románia a legvallásosabb országok közé tartozik. Az arányok a magyar lakosság esetében sem térnek el jelentősen a többségi lakosságétól. A vallásosság megélésének milyenségében azonban kimutatható különbség van a katolikusok és protestánsok között, nem csak Erdélyben, hanem Európa-szerte. Az európai trendek felerősödése, azaz az egyházias vallásosság jelentős térvesztése nálunk is várható, ezzel együtt a vallás nemzeti szerepe mellett a létértelem-kereső, iránymutató, mindennapi életvitelre hatást gyakorló jellege kerül előtérbe.

A Romániára is kiterjedő vallásfelmérésekben az unitáriusok elenyészően kis arányban szerepelnek. Ezért készült egy külön reprezentatív felmérés az unitáriusok vallásosságáról, amelynek feldolgozása folyamatban van.

 

 

 

3.2. Az Erdélyi Unitárius Egyház elhelyezkedése az ország
és a régió környezetében (a „makrokörnyezet” elemzése)

A jogi környezet befolyása

Romániában az elismert vallásfelekezetek jogi helyzete az egyházak jogállásáról szóló új törvény (489/2006) hatályba lépése óta kiszámíthatóbb és biztonságosabb lett. Jogi, sőt jogbiztonsági szempontból tisztázatlanok maradtak viszont az alábbiak:

– a felekezeti oktatás szabályozása;

– a kommunista rendszerben elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatási eljárásának gyakorlati vonatkozásai (az eladott ingatlanok után járó kárpótlások függősége, a köztulajdonban levő ingatlanok átadásának akadályoztatása stb.);

– az egyházak támogatási rendszerének kiszámíthatatlansága és átláthatatlansága.

A politikai és hatósági környezet befolyása

A romániai politikai lehetőségekkel egyházunk többnyire a magyar nemzeti közösség részeként élt. Ez egyfelől viszonylag szűk politikai támogatottságot eredményezett, másfelől gyakran ki volt szolgáltatva a magyar lehetőségek politikai függőségének. Az egyházi érdekek érvényesítésére egy bukaresti egyházközség/egyházi képviseleti iroda felállítása jelentős segítség lett volna, néhány elképzelés felvázolásától eltérően itt sem volt kellő odafigyelés. Mindezek miatt a romániai politikummal való együttműködésből fakadó előnyök csak egy töredékét élvezhettük.

A romániai kormány egyházakért felelős hivatala a Vallásügyi Államtitkárság. A hivatallal az évek során csak formális viszony épült ki: egyrészt gépies kapcsolat volt az állandó ügyek révén (pl. az állami fizetések folyósítása és elszámolása), másrészt csak szükség szerinti kapcsolatot kerestünk (pl. az egyházközségi templomépítési támogatás elnyeréséért). A hivatalban egy magyar tanácsos dolgozik, aki az összes magyar egyházzal való kapcsolattartásért felel. A romániai kormányzati tényezőkről elmondható, hogy a rájuk fordított alacsony energia és tervezés egyenes arányban alacsony támogatottságot és formális partnerséget hozott.

A magyar kormány egyházakért felelős hivatala az Egyházi Kapcsolatok Államtitkársága. A vele kiépített, viszonylag közvetlen viszony sem jelentett többet a hivatali tennivalók megbeszélésénél. Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején a titkárság komoly anyagi alapokat csatornázott egyházunk felé, egy pár éve azonban ez a támogatás csak jelképes, 7–8 millió forint évente.

A gazdasági környezet befolyása

Romániában az egyházak fő támogatási forrását a Vallásügyi Államtitkárság alapjai jelentik. Ezen belül az egyházak alkalmazottainak folyósított állami fizetés a legszámottevőbb: az egyházi tisztviselők (püspök, esperesek, központi hivatali tisztviselők), a lelkészek (110), valamint a világi alkalmazottak (100 felett) javadalmának ma is ez a legbiztosabb része. A sorból hiányzik a teológiai tanárok állami fizetésének méltányos összegű folyósítása.

Állami forrásból továbbá minden egyház rendelkezésére áll egy évente megújított belső pályázati rendszer; ezt a hozzáférést központilag irányítottuk úgy, hogy az alapokat kiemelt fontosságú, főként templomépítési munkák fedezésére csatornáztuk. Másrészt félhivatalosan, politikai szálak mozgatása révén, az előbbinél nagyobb összegekhez is hozzá lehetett jutni. Utóbbi gyakorlat a kiszámíthatóság, átláthatóság és méltányosság ellenpéldája, vérbeli balkáni mechanizmus, az előbbi „pályázati” rendszer működését és alapjait veszélyezteti.

Romániában az egyház központi szükségleteire pénzhozama szempontjából az előbbieknél fontosabb megoldás volt a politikai közbenjárására kormányhatározatok útján kiutalt állami támogatás. Ez évente egy-két nagyobb összegű támogatást elsősorban a központi beruházásokra: a diákotthon és a diákétkezde építésére fordítottuk, de viszonylag gyakori volt az egyházközségi célra, pl. templomépítésre kiutalt állami támogatás is.

Lehetőségében tetszetős, anyagi hozamában inkább jelképes a Communitas Alapítvány romániai közpénzeket osztó forrása: egyházi szaktestület híján az egyházak pályázatai a többi szaktestülethez kerülnek, gyakran a beilleszkedés kényszerű álcája alatt. Legtöbbször az egyházi könyvkiadást, a rendezvényeket és a szórványutazást támogatták.

Magyarországon az Illyés, valamint az Apáczai Közalapítvány megszűntével a kevés kihasznált pályázati forrás a Szülőföld/Bethlen Gábor Alap és a Nemzeti Kulturális Alapprogram maradt. Emellett politikai kapcsolatok megmozgatásával lehetett kormányzati pénzekhez hozzájutni.

Az Egyesült Államokban az Unitárius Univerzalista Támogatási Alap (UU Funding Panel) évente nemzetközi unitárius célokra is pályázatot hirdet, központi pályázataink mellett a forrást az ODFIE és az UNOSz is használta.

A Magyarországi Unitárius Egyházkerülettel való egyesülés

A trianoni diktátum következtében kialakult Magyarországi Unitárius Egyház viszonya az erdélyi anyaegyházzal az elmúlt évtizedekben változatos volt. A testvéregyházi viszony a szoros együttműködés helyett inkább a formális kapcsolattartásra korlátozódott. Az elmúlt évek azonban gyökeres változásokat eredményeztek. Történelmi fontosságú főhatósági határozatok és megfelelő szakmai előkészítő munka eredményeként az erdélyi és a magyarországi unitárius egyházrészek egységesülése karnyújtásnyi távolságba került. Az egységesülési folyamat a tervek szerint 2012-ben az egyházrészek teljes körű egyházszervezeti egyesülésében csúcsosodik, ami a Magyar Unitárius Egyház történelmi és szervezeti egységének helyreállítását jelenti.

A nemzetközi és felekezetközi környezet befolyása

Az Európai Közösségek intézményeivel vagy más nemzetközi szervezetekkel egyházunk nem épített ki közvetlen kapcsolatokat. Emiatt nemzetközi kapcsolataink felekezeti alapon léteznek: három nemzetközi szervezettel és a többi unitárius egyházzal való viszonyunkból állnak, és általánosságban a megállapodott stagnálás jellemzi őket.

A nemzetközi szervezetek közül a legszorosabb kapcsolat a Testvéregyházközségi Tanáccsal (UUPCC) van. Pénzügyi vonatkozásban a legjelentősebb hozzájárulása a diákotthonhoz volt, a diákétkezdét már nem tartották prioritásnak. Folyamatos, de kevés összegű támogatása az évi utaztatási program bevételének 10%-a, amely az elmúlt évek átlagában évi 5000 dollár körül volt.

A legjövőképesebb nemzetközi szervezetünk az Unitáriusok és Univerzalisták Nemzetközi Tanácsa (ICUU). A legutóbbi közgyűlést egyházunk szervezte 2009 szeptemberében. Tagszervezetként évi 2300 dollár tagsági díjat fizetünk. Héttagú vezető tanácsában az erdélyi unitárius jelenlét folyamatos volt, egy pár rövid megszakítással.

A legnagyobb múltú nemzetközi szervezetünk a Vallásszabadság Nemzetközi Társulata (IARF), de ez a legtörékenyebb jelenű is. Az unitáriusok által világszövetségként alapított szervezet ma a vallások közötti együttműködés szolgálatát tartja fő hivatásának. Itt is tagdíj-fizetési kötelezettségünk van (eddig évi 1300 dollár).

A legnagyobb lélekszámú unitárius egyház az egyesült államokbeli Unitárius Univerzalista Egyesület (UUA), tagsága mára 250 000 feletti. A UUA 2000–2005 között kulcsfontosságú partnere volt egyházunknak a diákétkezde javára tett gyűjtésben, azóta anyagilag nem járult hozzá terheinkhez. Folyamatosan élvezzük előnyeit a berkeley-i Starr King Teológiai Intézet által tizenöt éve rendszeresen felajánlott ösztöndíjnak. A bostoni egyházi központ nemzetközi irodáját egy volt kolozsvári angoltanár vezeti, az erdélyi unitáriusokkal való közvetlen kapcsolattartással pedig a UUPCC volt elnökét bízták meg, nagyköveti (ambassador) minőségben.

A nagy-britanniai Unitárius Egyházzal kialakított kapcsolatunk a manchesteri, valamint az oxfordi unitárius hátterű teológiai intézetekben felajánlott pár hónapos kutatási, illetve egy éves mesteri ösztöndíj felhasználásában merül ki. Egyházközségeket összekötő kapocs egy-két kivételt leszámítva nincs.

Egy viszonylag új kapcsolat az Indiai Unitárius Egyházzal köt össze, amelyet 2011 őszén egyházunk nyolcfős küldöttsége látogatott meg észak-indiai otthonában. E kapcsolatnak az nyújt különösebb fontosságot, hogy az indiai unitáriusok teológiája és vallási hagyományai tűnnek az erdélyi unitarizmushoz legközelebb állóknak.

Végül a hollandiai Remonstráns Egyházzal való kapcsolat érdemes említésre, bár nem unitárius, de teológiájában és történelmében hasonlóságot mutat. A kapcsolat nem is az egyház vezetőségével, hanem egy pár elkötelezett lelkészből és világiból álló csoporttal alakult ki. Emellett testvér-egyházközségi kapcsolatok is kialakultak, számuk megközelíti a tízet. A kapcsolódási felület elsősorban egymás hitfelfogásának megismerése volt, ennek céljával három teológiai párbeszédet szerveztünk az utóbbi négy évben. Ebből nőtte ki magát egy folyamatos lelkésztovábbképző tanfolyam lelkigondozás témában, a résztvevők száma harminc felett van.

A hazai felekezetközi kapcsolatokat az eddigiekben a romániai magyar történelmi egyházak elöljárói állandó értekezletének keretében éltettük. Ez a keret is legtöbbször inkább a közös gondok megoldására kínált laza egyházi érdekszövetséget (pl. restitúciós gondok, erdélyi magyar oktatás stb.), belső összekötő tartalma – szellemi vagy lelki téren – nemigen volt. Az elválasztó történelmi vagy teológiai kérdések felszínre kerülésekor pedig hamar elfelejtettük a közös tényezőket, és ki-ki ragaszkodott a maga szűk ideológiájú megközelítéséhez (pl. a reverzális kérdésében, vagy a csíksomlyói búcsú körüli vitában). A nemzeti és nyelvi korlátokat a felekezetközi együttműködés terén lényegében nem tudtuk levetni: nem sikerült kialakítanunk semmilyen érdemleges közösségvállalást egyetlen román anyanyelvű egyházzal, sőt szervezettel sem.

Műszaki (technikai) környezet

Az ország műszaki fejlettsége a világviszonylat átlagához képest kielégítőnek minősíthető, kivéve egyes félreeső, elzárt térségeket. A műszaki fejlődés üteme nyilvánvaló, többnyire sikerül lépést tartani a globális műszaki fejlődés nagy irányvonalaival.

Az ökológiai (természeti) környezet

Egyházközségeink többsége tájegységenként tömörül, többnyire dombvidéken. A gazdálkodási feltételek és módszerek, s így az eredmények sem versenyképesek. A természeti katasztrófáknak való kitettség tekintetében egyházközségeink átlagosan veszélyeztetettek.

 

 

3.3. Az erdélyi magyar nemzeti közösség elvárásai

Az erdélyi magyar egyházak nemzetünk történelmében és jelenében is meghatározó szerepet töltenek be. Ezt a kiemelkedő szerepet az erdélyi magyar nemzeti közösség döntő többsége elismeri, beleértve azokat a nemzeti elkötelezettségű személyeket is, akik egyházi hovatartozása laza. A történelmi egyházakkal szembeni elvárások tételes jegyzékét nem könnyű összeállítani, mert az erdélyi magyarságnak nem létezik teljesen átfogó és egységesen elismert intézménye, amely hivatott lenne mindezt hivatalosan kinyilvánítani. Léteznek azonban olyan mértékadó fórumok, amelyek alapvetően meghatározzák az egyházak társadalmi szerepével kapcsolatos közvélekedést, és esetenként tételes elvárásokat is megfogalmaznak. Ezek közül a következőket tartjuk fontosabbnak: társadalmi szervezetek és azok keretszervezetei, politikai szerveződések, közéleti szervezetek és fórumok, közművelődési intézmények, akadémiai körök és felsőfokú oktatási intézetek, írott és elektronikus sajtó stb. Mindezek együttesen alakították ki azt a társadalmi konszenzust, amely íratlan formában, egyfajta közösségi tudatként határozza meg az egyházaktól elvárt szerepbetöltés jellegét és tartalmát.

Az egyházakkal szembeni elvárások tulajdonképpen megegyeznek minden közhasznú tevékenységgel és hivatásszerű szerepbetöltéssel, amelyet az egyházak a hitéletben és a közösségi élet más területein kisebb-nagyobb eredményességgel megvalósítanak. A kimondottan hitéleti tevékenységek mellett a következő közösségszolgálati feladatokról van szó: oktatás–nevelés, népjóléti (szociális) tevékenység, közművelődés, közgyűjtemények fenntartása, műemlékvédelem stb. Ezeket a tevékenységeket az egyházak többnyire a belső intézményrendszerük keretében szervezik meg. Ezek részét képezik az egyházak különböző szintű szervezeti egységei, az egyházi intézmények (tanintézetek, szociális létesítmények, nyomdák, könyvtárak, levéltárak, képtárak, múzeumok stb.), az egyháztársadalmi szervezetek, valamint az egyházi alapítású gazdasági társaságok. Az egyháztársadalmi szervezetek (nőszövetségek, ifjúsági egyesületek, közművelődési szervezetek stb.) az egyesületi törvény alapján magánjogi szervezetekként működnek, azonban eszmei hátterüket, célrendszerüket és részben a felügyeletüket is az egyházközségek biztosítják.

Unitárius egyházunk és nemzeti közösségünk szoros összefonódása történelmi tény, ugyanakkor hitelvileg is indokolható. Az ember természeténél fogva alkotó, közösségi lény. Minden emberi élet személyes és helyi, amelynek megvannak az egyetemes és nemzetközi távlatai, de egyedi körülményeivel egy területhez és annak társadalmi helyzetéhez kötött. Így életünket közösségeink kötelékeiben éljük. Szabadelvű keresztény örökségünk és személyes hitünk jellege a társadalmi felelősségvállalást parancsolja. Kereszténységünk nem korlátozható a szertartásokra, hanem életünknek minden megnyilvánulását meg kell határoznia. Egyházunk, az egyetlen Erdélyben alapított magyar történelmi egyházként, amely közös történelmi múltban élő, és ugyanazon nyelvet beszélő híveket gondoz keretei között, kötelességszerűen vállalja a nemzeti jelleget. A nemzeti jelleg vállalásából természetszerűen következik erdélyi magyar nemzetközösségünk sajátos létkérdései iránti teljes felelősségvállalás: a meglévő közösségi jogaink védelme és a megillető, de nem biztosított jogainkért folytatott küzdelem vállalása. Amennyiben népegyház vagyunk, nem térhetünk ki a nemzeti kötelességvállalás elől.

 

Az egyházaktól elvárt közéleti és részben politikai szerepvállalás néhány formája, illetve szempontja:

A közjó szolgálata minden területen.
Jézusi értékrendszerrel áthatni a közéletet, és erkölcsösséget szorgalmazni a politikában.
A társadalmi igazságosság és szolidaritás elősegítése.
Az Isten előtti egyenlőség és egyenrangúság hirdetése, illetve érvényesítése.
– Az emberi jogokért folytatott küzdelem tevékeny támogatása, beleértve a közösségi jogokat is (pl. különböző formájú autonómiák, társnemzeti jogállás, önálló állami magyar egyetem stb.).
Leleplezni, megóvni, sőt lehetőleg megelőzni a hatalmi visszaéléseket, figyelmeztetni arra, hogy a hatalom és a szabadság ne legyen a gonoszság palástja. (vö. 1 Pt 2,16) A hatalmi visszaélések rendjén sajátos feladat a gazdasági és politikai közromlottság, a korrupció elleni harc.
– Alapvető létkérdések
érintése: Az egyháznak a társadalom lelkiismereteként határozott állásfoglalással kell fellépnie az embert létalapjaiban érintő közéleti kérdésekben, amelyekben jellegéből kifolyólag van mondanivalója. Az egyház hatáskörébe tartozik, hogy a társadalmi élet olyan részeiben, amelyek az erkölcs területét is érintik, követelményeket állítson a nyilvános rend megformálásához és alakításához. Ilyen kérdések például a magzatgyilkosság, a „jó halál”, az orvosi csúcstechnológia egyes területei (szervátültetések, géntechnológia és egyebek), a teremtett világ környezetvédelme, az atomenergia felhasználása stb. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalásaink alapját az emberi élet és méltóság feltétlen és szervesen összefüggő tisztelete alkotja.
– Az egyház közéleti és politikai szerepvállalása legyen érdemleges és tartalmas. Csak azokban a politikai kérdésekben foglaljon állást, ahol lényeges mondanivalója van, mert másképp hiteltelenné válik.
– Az egyház politizálása legyen pártatlan. Amíg az egyház Istennek és az embereknek van elkötelezve, addig óvja magát az elvakult és feltétlen azonosulástól egyik vagy másik párttal.
– A politikai választásokon való részvétel szorgalmazása.

A fenti példák felsorolása nem a teljesség igényével született és az egyházakkal szembeni elvárások eszményi változatai közé tartoznak. A gyakorlati életben találkozhatunk mindezzel, de ezek ellenkezőjével is. Volt példa arra, hogy erdélyi magyar történelmi egyházainkat rangjukhoz méltó feladatra kérték fel (pl. a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapításakor). Másfelől azzal is gyakran szembesülünk, hogy egyházainktól az egyes pártok jelöltjeinek feltétlen népszerűsítését várják, a politikai választások napján pedig az a megszokott elvárás, hogy a papok a templomból szavazni tereljék a híveket.

 

 

 

 

IV. A BELSŐ ERŐFORRÁSOK ÉS ADOTTSÁGOK VIZSGÁLATA

 

4.1. Az egyház belső erőforrásai

Az Erdélyi Unitárius Egyház belső erőforrásainak leltározásakor három nagy csoportról beszélünk: a tárgyi, a kulturális-szellemi és a humán erőforrásokról. A három együttesen, egymást kiegészítve biztosítja az egyház belső erőforrás-bázisát, amely révén képes önmagát fenntartani és fejleszteni.

 

 

 

4.1.1. Tárgyi erőforrások

Ide tartoznak az egyház tulajdonát képező ingatlanok, épületek, erdők, földterületek, amelyeknek nemcsak anyagi értéke van, de gazdálkodási adottságai, illetve felszereltségük által felkínált lehetőségeik révén is jelentős erőforrást képeznek (pl. helyszín biztosítása rendezvényekhez, bérbe adással anyagi gyarapodáshoz vezethetnek, vagy szükség esetén értékesítve jelentős pénzösszeget eredményezhetnek). Minderről azonban nem rendelkezünk az egyház egészére kiterjedő, összesített adatbázissal.

A tárgyi erőforrások másik jelentős részét képezik a fenntartási erőforrások: a hívek hozzájárulása, állami és önkormányzati támogatások, pályázati források stb. Az egyházközségek tárgyi, természeti, történelmi és kulturális adottságai lehetővé teszik a vallási-kulturális turizmus szolgáltatásainak kiépítését.

 

 

 

4.1.2. Kulturális-szellemi erőforrások

A kulturális-szellemi erőforrásokon belül elkülöníthetjük a tárgyi és nem tárgyi erőforrásokat. Az ilyen jellegű tárgyi erőforrások eszmei értéke felbecsülhetetlen. Ezek közé tartoznak a műemlék-épületek, közgyűjtemények, műkincsek, kiadványok.

Egyház-szerte a műemlék-épületeink száma besorolás szerint a következő: egy UNESCO-műemlék (a székelyderzsi templom), 13 országos műemlék, 19 helyi műemlék.

A nem tárgyi jellegű erőforrások az unitarizmus erdélyi eredetéből fakadó transilvanicum jelleg, az oktatásra és nevelésre fektetett hangsúly, az egyháztársadalmi felelősségtudat, valamint mindazon eszmei és szellemi örökség, amit a múlt örökségeként fogalmazhatunk meg (pl. a „történelmi egyház” minősítés, a nemzeti értékek szolgálata, az intézmények szervezeti kultúrája stb.).

 

 

 

4.1.3. Humán erőforrások

A humán erőforrások számbavételekor fontos lesz az erdélyi magyarság demográfiai mutatóinak vizsgálata a 2012-es népszámláláskor, ezen belül az unitárius hívek számadatai alakulásának vizsgálata (életkor szerinti megoszlás, születési és elhalálozási összefüggések, népességmozgás/migráció, foglalkoztatottság stb.).

A közvetlen belső erőforrások vizsgálatakor négy nagyobb célcsoportot kell elemeznünk:

4.1.3.1. Lelkészi kar – vizsgálatakor fontos a különböző lelkészi kategóriák elemzése (egyházközségi lelkész, lelkész-vallástanár, kórházlelkész, ifjúsági lelkész és mások), ugyanis valamennyi más és más téren mozgósít és képez erőforrást.

4.1.3.2. Elkötelezett világiak – értékes humánerőforrás-bázis, amely hivatástudatból, önkéntesen és bérmentesen dolgozik az egyház érdekében. Ide tartoznak a különböző tisztségeket betöltők, pl. főgondnokok, egyházköri felügyelő gondnokok, egyházközségi gondnokok, jegyzők, pénztárosok, keblitanácsosok, egyházfiak stb.

4.1.3.3. Szakértők és központi hivatali személyzet – szakmailag húzó humánerőforrásai az egyháznak a véleményezésre bevont szakemberek, valamint az egyházi központi adminisztrációt ellátó alkalmazottak. Ugyanide sorolhatók az oktatási intézmények tanári karai, valamint az egyházközségek szintjén alkalmazott személyzet (kántorok, harangozók, könyvelők, titkárok stb.).

4.1.3.4. Egyháztársadalmi szervezetek humán erőforrásai – az ODFIE, UNOSZ, ULOSZ, GONDVISELÉS szervezeteken belül dolgozó munkatársak, akik jelentős szereppel bírnak az egyháztársadalmi felelősségtudat, a társadalomszolgálat, valamint az önkéntesség művelésében, ápolásában és gyarapításában.

 

 

 

4.2. A közelmúlt és a jelen egyházi stratégiái

Az Erdélyi Unitárius Egyháznak korábban nem volt szakmai értelemben vett, rögzített és hivatalosan elfogadott stratégiai terve. Az egyházi életet az isteni gondviselés, a mindenkori egyházkormányzók rátermettsége, a külső és belső befolyásoló tényezők, illetve a tehetetlenség irányították – többnyire jó irányba. Mindez nem jelenti azt, hogy az egyházi élet céltalanul, parttalanul és tervszerűtlenül zajlott, ám a stratégia keretbe foglalása hiányzott.

A következőkben azokat a meglévő dokumentumokat, terveket/tervezeteket és más szakmai anyagokat vesszük számba, amelyek az egyház stratégia tervének megalkotásakor és a részstratégiák kidolgozásakor rendelkezésünkre állnak.

Egyházi jogszabályok: jelenlegi egyházi alaptörvény, az új alaptörvény tervezete, alacsonyabb szintű egyházi jogszabályok, belső szabályzatok, stratégia elemeket tartalmazó főhatósági határozatok.

Egyházi részstratégiák: a Székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium és a Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium stratégia tervei (2008), az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet stratégiai terve (2000, majd 2008), valamint az Unitárius Nők Országos Szövetségének stratégia-tervezete, amelynek kidolgozása folyamatban van.

Más szakmai anyagok: tervezetek és tanulmányok (pl. egyházkormányzási programtervek, a lelkészképzés reformjával kapcsolatos írások), amelyek e stratégia terv kidolgozásakor egészében vagy részben felhasználódtak.

 

 

 

4.3. Az Egyház eddigi eredményei,
rendelkezésre álló eszközei, intézményei

4.3.1. Szerkezet, kultúra, kompetenciák

Az egyházi szervezeti struktúra hagyományosan a hármas szintre való felosztást követi. Az egyházközségi szintet a 2010. évi főtanácsi kimutatás szerint 126 anyaegyházközség, 40 leányegyházközség és 168 szórvány alkotja, az egyházközségek jelleg szerinti új besorolása folyamatban van. [Szerkesztői megjegyzés: az Egyházi Főtanács döntése nyomán 2011-től 110 anyaegyházközség, 7 társegyházközség, 3 szórványegyházközség, 37 leányegyházközség és 29 szórvány létezik egyházunkban.] Az egyik legégetőbb szükséglet a lelkészek hivatali kötelezettségeit előíró szabályzat, s ennek értelmében a munkaszerződések megkötése.

Egyházköri szinten a jogkörök erőtlensége az egyik legnagyobb gond, hiányzik a szubszidiaritás megjelenítése, amit az egyházkörök szintjén meg lehetne oldani, azt is továbbítják a főhatóság felé. Továbbá az egyházköri infrastruktúra, a kelléktár nagyon fejletlen, hiányzik a szolgálati gépkocsi, az irodai felszerelés. A nagyobb felelősséget felvállaló egyházköri munkához nincs elegendő anyagi forrás.

A főhatósági szintet a Zsinat, a Főtanács és az EKT testületi élete és munkája alkotja. Munkájukat a közigazgatási hivatal készíti elő, amelynek fő rendeltetése az egyházközségek és egyházkörök munkájának segítése is. Ennek rendjén a következő állandó szolgáltatásokat nyújtja az egyházi közigazgatás területén:

· szétosztja és továbbítja az egyházköröknek a lelkészi és világi állami fizetéseket és a fizetendő járulékokat;
· összesíti és továbbítja a Vallásügyi Államtitkárságra a fizetések és a járulékok elszámolásait; továbbítja a központi fizetés-kiegészítéseket, és begyűjti az egyetemes egyházfenntartói járulékokat;
· vezeti az alkalmazotti jogviszonyból fakadó kötelezettségeket: a munkakönyvek vezetése, az alkalmazotti nyilvántartási napló frissítése, a Munkaügyi Igazgatóság adatbázisának kezelése, munkahelyi, fizetési és egészségügyi biztosítási igazolások kibocsátása, szülési, valamint gyermeknevelési szabadságon levők iratainak elkészítése stb.;
· pályázatokat készít, elszámolásokat állít össze főként az épülő templomok és más egyházközségi célok javára;
· szakmai tanácsot nyújt a műemlékek karbantartása és az építési-javítási tennivalók területén;
· állandó, időszakos és esetenkénti kiadványokat nyomtat, illetve forgalmaz;
· egyházi honlapot tart fenn;· pénzügyviteli, illetve gazdálkodási tanácsot nyújt;
· átváltja és továbbítja a testvéregyházközségektől jövő támogatásokat.

Az utóbbi két évben a közigazgatási hivatalban a médiareferensi állás önálló betöltése által előremozdult a sajtóval, ill. médiával kapcsolatos tevékenység. Egyértelmű fejlődést mutat az oktatási és nevelési tevékenység új koordinálása, a két terület ugyanis elválasztottuk és élükre egy-egy előadótanácsost állítottunk. Az építési-javítási szaktanácsadás, valamint a műemlékvédelmi felelősség felkeltése eredményesen töltötte be hivatását.

Az EKT ülései között az ügyeket intéző elnökség munkájának jelenlegi gondjai: az elnökség ülései alkalomszerűek, az Alaptörvény által előírt rendszeresség helyett; a döntések többsége a terhelt EKT ülésekre vár, mert a nagyobb horderejű ügyekkel megvárjuk annak tartott üléseit; a világi vezetők (főgondnokok) részvétele inkább jelképesnek mondható.

A bizottságok munkájáról összességében elmondható, hogy egyházunk szervezeti kultúrája korábban nem tartotta fontosnak sem a véleményező, sem a kezdeményező bizottsági munkát. Emiatt az említett bizottságok munkája nem lépte túl a formális együttlét kereteit, és érdemben alig tudott hozzájárulni az EKT munkájának hatékonyságához. Újabban a bizottságok munkája és kezdeményező képessége javult, azonban még nem befolyásolja kielégítően a döntéshozás eredményességét.

 

 

 

4.3.2. Működés, közösségek, érintettek

Lelkészképzésünk 1948 óta az Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet keretében folyik. 1996-tól újra magalakult az Unitárius Kar, ma 4 rendes tanára és 25 hallgatója van. Az egyházi főhatóságok és főtisztségviselők teológiai intézet felett gyakorolt felügyelete változások előtt áll. Eddig a püspök alkalomszerűen tartott megbeszélést a teológiai tanárokkal és a hallgatókkal. Közös témák voltak az év során a teológiai csendesnapok, illetve a lelkészi értekezletekre kiválasztandó tematika. A teológiai évzáró, illetve évnyitó ugyancsak keretet nyújtott a találkozásra, visszatérő téma volt a teológiai hallgatók önképzése, a bentlakásban uralkodó állapotok. A gyakorló segédlelkészek munkaértekezletének lebonyolítása szintén közös megvalósítás volt. 2009-től a teológiai képzés szerkezete átalakult, két fő része az alapképzés és a mesterképzés. Az EKT döntése értelmében a mesterképzős hallgatókat a püspök egyházi gyakorlatra helyezi ki a mesterképzés idejére.

A lelkésztovábbképzés az elmúlt években nem kapott elég figyelmet. Az EKT a 2002–2008 közötti időszakban többször hozott a lelkésztovábbképzés újraszervezését sürgető határozatokat, de e tekintetben érdemleges, átgondolt program a tervezés szintjén sem valósult meg. Az utóbbi két évben a teológiai tanárok irányításával elindult a szakszerűen megtervezett és a lelkészi munka területeit átfogóan érintő új lelkésztovábbképző tanfolyamok sorozata.

Személyzeti ügyek, alkalmazottak

Az egyházi alkalmazottak személyzeti, ill. munkajogi ügyeit az egyházi közigazgatási hivatal intézi. Ezen alkalmazottak köre a lelkészi és világi jellegű egyházközségi és egyházköri alkalmazottak, az egyházi központi hivatal tisztviselői és más személyzete; számuk összesen 250 feletti, ebből 130 lelkészi végzettségű.

 

 

 

 

4.3.3. Eszközök, megvalósítások

Az egyházi kiadó

A kiadóhivatal rendeltetése az EKT által évente jóváhagyott kiadványok előkészítése, megszerkesztése, nyomdába vitele, a nyomtatás nyomon követése, valamint a késztermék átadása az iratterjesztőnek. E rendeltetésnek a kiadó több okból kifolyólag lassan tud eleget tenni. Kivételt képez az Unitárius Közlöny havi száma, és megelégedésre szolgál néhány rendkívüli kiadvány kivitelezése is: például az Erdő János-emlékkönyv, A Kolozsvári Unitárius Kollégium története, az Unitárius Korálkönyv, a 440 év, az Uzoni Fosztó István – Kénosi Tőzsér János–féle unitárius egyháztörténet I. és II. kötete, az Unitárius Ösvény zsebkönyv és hangoskönyv formájú kiadása, és mások.

A Kiadó- és nyomdabizottság által előkészített és felügyelt éves kiadói terv eddigi gyakorlatai elévültek. Összességükben, az egyházi kiadványok nem járulnak eléggé hozzá az egyházi célkitűzések eléréséhez.

Az iratterjesztés elhanyagolt területe a központi munkának. A meglévő kiadványok raktáron várják, hogy elkeljenek, ahelyett, hogy egy erre hivatott személy megtervezett módon kínálná őket egyfelől a híveknek, másfelől a nagyközönségnek. Az állandó kiadványok belső egyházi terjesztése a Verbum Kft-vel való együttműködésben történik.

Az 1990-es években nagy nemzetközi áldozattal megvásárolt használt nyomda műszaki állapota szinte teljesen leromlott, ezért az EKT a nyomdát 2010-ben felszámolta, azóta a kiadványok többségét a Gloria-Idea nyomdában nyomják. Az egyházi kiadványok szerkesztősége 2011-ben átalakult, a félnormás szerkesztői állást lelkészi végzettségű személy tölti be.

Az építkezési program

E téren a templomépítés kiemelkedő fontosságú, ugyanakkor a legtöbb anyagi ráfordítást igényelte. 1990 óta befejezték és felszentelték a baróti (1995), szentegyházi (1995), kőhalmi (1995), marosszentgyörgyi (1995), magyarandrásfalvi (1999), fehéregyházi (2001) sepsiszentgyörgyi (2001), székelyudvarhelyi Bethlen-lakónegyedi (2002), erdőszentgyörgyi (2004) és marosvásárhelyi kövesdombi (2006) templomot. Közvetlenül felszentelés előtt áll a szovátai templom, az építés előrehaladott állapotában van a nyárádszeredai és az új csíkszeredai templom épülete. A rendelkezésre álló források az egyház központi költségvetése, a hívek hozzájárulása, a magyar kormány és közalapítványai támogatása, külföldi, elsősorban egyesült államokbeli testvéregyházi segítség és a román állam adományai voltak.

A közösségi otthonok és intézmények jellege változatos. Felépült a Homoródszentmártoni Dávid Ferenc Ifjúsági és Konferencia Központ (1992), a gyepesi Ifjúsági és Gyermekközpont, az oklándi Balázs Ferenc Ifjúsági Ház (1999), a medgyesi Magyar Ház (1995), a fiatfalvi Szeretetotthon (2001), a kiskadácsi imaház (2006), a brassói gyülekezeti ház (2007), valamint a siménfalvi tanácsterem (2008). Az EKT 1999-ben a központi költségvetés alapjaiból megvásárolta Torockószentgyörgyön a Rudnyánszki-házat, azóta egy pár gyermektábor szervezésétől eltekintve kihasználatlanul áll, állaga folyamatosan romlik. Egyházközségeink szép számban építettek vagy alakítottak át fogadóházakat, vendégszobákat, turistaszállásokat. Önálló épületként Torockón, Újszékelyen, Székelyudvarhelyen, Alsórákoson, Szentivánlaborfalván, Kézdivásárhelyen, Kolozson, Székelykeresztúron, Jobbágyfalván működnek.

Az egyházi/felekezeti oktatás

Felekezeti iskoláink 1993-ban indultak újra, Kolozsvári Unitárius Kollégium és Székelykeresztúri Unitárius Teológiai Líceum néven; napjainkban egyháztörténelmünk neves alakjainak nevét viselik: János Zsigmond Unitárius Kollégium és Berde Mózes Unitárius Gimnázium. Mindkettő nagy múltú elődjének szervezeti keretét viszi tovább, és azok szellemiségét eleveníti fel. Az új romániai oktatási törvény értelmében célunk ezen iskolák felekezeti rendszerben történő működtetése, valamint az ehhez szükséges alanyi, tárgyi és pénzügyi feltételek megteremtése.

Az állami iskolákban az unitárius hitoktatás nehézségekbe ütközik. Ennek egyrészt az az oka, hogy a városokban nem tudunk címzetes vallástanárokat alkalmazni a vonatkozó törvényes rendelkezések miatt; másrészt a vallásoktatók jogi helyzete mindmáig tisztázatlan (viszonyuk az egyházközséghez, egyházi juttatások kérdése stb.). Fontos szempont: minden unitárius gyermeknek részesülnie kell unitárius hitoktatásban, másképpen elveszítjük őket.

A hivatalos szerv, az oktatási minisztérium felé az oktatásszabályozás dokumentumainak az elkészítésével napirenden vagyunk (programok, érettségi tételek stb.), kérdés, hogy milyen mértékben tartják be ezeket a lelkészek/vallástanárok. A helyi lelkészekkel egyeztetve azt is meg kell vizsgálni, hogy falvakon/vidékenként hol lehetne vallásoktatókat kinevezni úgy, hogy azokat az állam fizesse címzetes tanárokként.

A szociális intézmények, programok

Az egyházközségek szintjén a nőszövetségek által kivitelezett szociális munka leggyakoribb formája az öregek, betegek otthoni és kórházi látogatása, a rászorulók ruhaneművel, élelmiszer-csomaggal, gyógyszerrel való támogatása, a diákok megsegítése, ingyenes orvosi tanácsadás, a károsultak felkarolása. Országos szinten az UNOSZ szociális programjai közül kiemelkedik az önismereti tanfolyamok szervezése, központi segélyalap működtetése.

A szociális munka intézményesült formáját a Lókodon működő Kiss Rozália Ökumenikus Öregotthon képviseli, amely 1993-ban jött létre a lelkészi lakásban. Az igénylők számának növekedésével 2000-ben külföldi támogatással elkészült a 24 férőhelyes, akkor korszerű második épület. 2007-ben a johannita segélyszervezet adományából felépült a harmadik, immár minden igényt kielégítő épület is. Az öregotthon működéséhez az állami és külföldi támogatás mellett az Egyház költségvetéséből, valamint az egyházközségek és nőszövetségek gyűjtéséből is hozzájárulunk.

Az egyháztársadalmi szervezetek

Az 1900-ban alakult Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (www.odfie.hu) az Erdélyi Unitárius Egyház ifjúsági szervezete. Az ODFIE az unitárius ifjúságot kívánja szervezett egységbe tömöríteni azzal a céllal, hogy segítse őket vallásosságuk megélésében, irányítsa értékteremtő munkájukat, képviselje őket a társadalomban, lehetőséget teremtsen egészséges lelki, szellemi, művelődési, nevelési, szociális, környezetvédelmi, sport- és más szabadidős tevékenységekre. Tagjai lehetnek nem unitárius fiatalok is, akik célkitűzéseit elfogadják és alapelveivel egyetértenek. Az ODFIE székhelye Kolozsváron van, azonban félszáznyi egyházközségi fiókegyletében Erdély-szerte közel másfélezer tagot tart nyilván.

Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége (ULOSZ) az erdélyi unitárius lelkészek szakmai és érdekvédelmi szervezete, amely az Erdélyi Unitárius Egyház szerves részeként működik. Az 1896-ban alapított ULOSZ önkéntes alapon, demokratikusan, egyházköri és egyetemes egyházi szinten szerveződik.

Az ULOSZ céljai: az unitárius lelkészek és lelkészi oklevéllel rendelkező, egyházi tevékenységet folytató személyek egységbe tömörítése az Egyház eredményesebb szolgálata érdekében; a lelkészek önképzésének és szakmai fejlődésének elősegítése; a lelkészek érdekvédelme; szakmai sajtótermékek kiadása; a lelkészi hivatástudat ébrentartása, a lelkészi szolgálat eredményesebbé tétele; a lelkészek tevékeny bekapcsolása az egyházi életbe, képviselők általi betekintés és részvétel az egyházi döntéshozásban; a lelkészek közötti kollegialitás elősegítése és az egymással szembeni tisztességesség feletti őrködés; a magyar társfelekezetek és a külföldi testvéregyházak lelkészszövetségeivel való kapcsolattartás és együttműködés; szociális gondoskodás a nehéz körülmények között levő lelkészek és családjuk megsegítése érdekében.

Az Unitárius Nők Országos Szövetsége (UNOSZ) az egyház fennhatósága alatt működő önálló jogi személyiséggel rendelkező nőszervezet, melynek célja az unitárius nők valláserkölcsi alapon álló öntudatos egyháztársadalmi munkára való megszervezése. 1992-ben érkezett el az idő az országos szövetség életre keltésére. Attól kezdve a helyi nőszövetségek száma egyre nőtt, jelenleg 80. 1998–2001 között hivatalosan is megalakultak az egyházköri nőszövetségek.

Az UNOSZ új alapszabályzatát az 1996 évi Főtanács hagyta jóvá. 1997-ben az UNOSZ-t törvényesen bejegyezték, mint nem kormányzati civil szervezetet.

Célkitűzései: az egyházi intézmények támogatása, az egyházi rendezvények pártolása, önálló rendezvények szervezése az unitárius öntudat ápolására, az együvétartozás tudatosítására és fejlesztésére, a valláserkölcsi nevelés támogatása, magányos öregek, betegek, árvák, sokgyermekes családok, hátrányos helyzetű személyek anyagi és erkölcsi támogatása, szociáli segélyek folyósítása, munkanélküliek munkához segítése, munkára tanítása, nevelése, a népi mesterségek és népművészeti hagyományok ápolása, jótékonysági társadalmi akciók szervezése, e célból intézmények alapítása, fenntartása és fejlesztése, bekapcsolódás a keresztény szellemű nőmozgalmakba az ökuméné szellemében.

A 2007 őszén létrehozott Gondviselés Segélyszervezet (www.gondviseles.org) küldetése: a szükségben és bajban levők segítése, s ez által az egyház ember- és közösségszolgáló hivatásának kiteljesítése. Az unitárius egyházi alapokon nyugvó, felekezeti korlátok nélküli segélyszervezet működési területe Erdély és Magyarország. A segélyszervezet székhelye Kolozsvár. 2010-ben Budapest székhellyel megalakult a segélyszervezet anyaországi tagozata, amely önálló jogi személyiséggel rendelkezik és az erdélyi tagozat „ikerszervezeteként” kíván működni. Tevékenységi területek és programok: természeti csapásokra való felkészülés (megelőzési, mentési és segélyezési programok); szegénységi küszöb alatt élők segélyezése; családsegítő programok; fogyatékkal élőket segítő programok; idősek közösségi programjai; szociálisan hátrányos gyerekek felzárkóztatása; átlagon felüli tehetségek támogatása („mecénás” program); rendezvények, szakmai képzések; Babarádió.

 

 

 

 

4.3.4. Az egyház intézményrendszerét meghatározó szereplők helyzetének leírása, illetve elvárásainak azonosítása

 

Tisztviselők, alkalmazottak

Lelkészek

a/. Gyülekezeti lelkészek

Helyzetkép: A gyülekezeti élet összetettségéből kifolyólag a lelkészeknek gyakran olyan tevékenységekkel is kell foglalkozniuk, amelyek nem tartoznak hitéleti feladataik közé (pl. gazdasági problémák, közművelődés-szervezés, közéleti szerepvállalás stb.). Ezek a kimondottan nem lelkészi jellegű feladatok gyakran igen időigényesek, ám a gyülekezeti élet jellege azt követeli, hogy – megfelelő személy hiányában – a lelkész vállalja a megoldásukat. Az így kialakult helyzetben a lelkészek gyakran úgy érzik, magukra maradtak olyan feladatok megoldásában, amelyekre nem készülhettek fel. A fent vázolt helyzet fokozottan jelentkezik a kis és közepes méretű gyülekezetek esetében, ám általános érvényű az a tény, hogy a többletfeladatok ellátása nem tükröződik a javadalmazásukban. Általános érvényű tény az is, hogy főleg a kis és közepes méretű gyülekezetek és lelkészeik gyakran súlyos anyagi gondokkal küszködnek.

Bár a többség előnyként éli meg a szabad időbeosztás lehetőségét, gondot jelent a magánélet hiánya, illetve az a tény, hogy gyakran a lelkész családtagjainak is osztozniuk kell a gyülekezeti munkában – akaratuktól függetlenül. A lelkészi munkát nehezítik a hívek közötti konfliktusok is, amelyek gyakran a gyülekezetek életére is kihatnak. A kimondottan lelkészi munkakörhöz tartozó feladatok közül a megkérdezettek kiemelten fontosnak tartják a szószéki szolgálatokat, a családlátogatást és a vallásórák megtartását. A lelkészi karban általában erős a hivatástudat.

Elvárások: A gyülekezet szintjén a lelkészek fontosnak érzik a hívek közvetlen visszajelzését a munkájukkal kapcsolatosan. Gyülekezeti tagokra vonatkozó elvárások: felelősségvállalás, munkamegosztás, egyetértés, bizalom, anyagiak. A lelkészekre vonatkozó elvárások: jó kommunikáció, elhivatottság, lelkiség, őszinteség, hitelesség. Fontosnak tartanák az egyházkör szerepének a megerősítését. A megkérdezettek általában az egyházkör szerepét a segítségnyújtásban, koordinációs tevékenységben, a gyülekezetekre való odafigyelésben, az építő jellegű felügyeletben és a gyülekezeteket, illetve az egyházkör lelkészeit összefogó tevékenységében látnák.

Az egyházi központ szerepének ugyanazt látnák, mint az egyházkör esetében, csak a fontossági sorrend változik: elsőként a koordinációs szerepet, a segítségnyújtást, a felügyeletet és végül a reprezentációs szerepet hangsúlyozzák. Fontosnak tartanák a jelenlegi fizetési rendszer átgondolását és méltányosabbá tételét. Nagyon fontos lenne a feladatok és hatáskörök tisztázása, körvonalazása, az átláthatóság megvalósítása. Égető szükség lenne a lelkészek „lelki gondozására”. A lelkészek fontosnak tartanák a szerepüket meghatározó, valamint a helyzetüket körülíró szerződés megszületését. A kis gyülekezetekben szolgáló lelkészek gyakran időfelesleggel rendelkeznek, amit szívesen kamatoztatnának más egyházi területeken. Végül fontos lenne a feladatok megosztása a lelkészek és a világiak között.

b/. Teológiai tanárok

Helyzetkép: A tevékenységük sokrétű mivoltából és a nem megfelelően körülírt munkakörből következik a teológiai tanárok túlterheltségének ténye. Az általuk vállalt többletfeladatok nem tükröződnek a javadalmazásukban. Ez a helyzet hozzájárul ahhoz, hogy a teológiai tanárok is anyagi gondokkal küzdjenek.

Elvárások: Az egyház vegye komolyabban a teológia művelését, illetve azok tevékenységét, akik ezt megvalósítják.

c/. Lelkész jellegű vallástanárok

Helyzetkép: Egyik legégetőbb gond a tankönyvek hiánya. Bár az elemi osztályokban jobb a helyzet, gimnáziumi szinten egyáltalán nincsenek tankönyvek. A helyzetet súlyosbítja a segédanyagok hiánya is. A felsőbb tagozatokon a vallástanárokra van bízva a felhasználandó szemléltető és segédanyagok megválasztása. A vallástanári státus megítélése alacsonyabb rendű, mint a gyülekezeti lelkészi munka: a vallástanár „csak” tanár, nem lelkész. Általános az anyagi gondokkal való küszködés.

Elvárások: Fontos lenne olyan munkacsoport létrehozása, amely tenne valamit a tankönyvek, illetve didaktikai segédanyag létrehozásáról. Jó lenne az év közben folyósított egyházi anyagi pótlékot a vakáció idejére is kiterjeszteni, ugyanis a vallástanárok ebben az időszakban is dolgoznak.

d/. Kórházlelkészek:

Helyzetkép: Nem rendelkeznek megfelelő egyházi elismertséggel. A gyülekezeti lelkészkedés jelenti az „igazi” papi munkát, a többi – ez is – másodlagos. Anyagi nehézségekkel küszködnek. A lelkészkollégák általi értesítés hálózata a kórházba került betegekről még nem működik megfelelően.

Elvárások: A folyamatos képzés és szakmai felügyelet többletének tükröződnie kellene mind az egyháztársadalmi elismertségben, mind a jövedelemben. A működési költségeket számukra is meg kellene téríteni. Ki kellene építeni egy jobb információáramlást a gyülekezeti lelkészek és a kórházlelkészek között. Továbbképzési lehetőséget kellene biztosítani, vagy a meglevő lehetőségeken való részvételt meg kellene könnyíteni.

e/. Ifjúsági lelkészek

Helyzetkép: Az ifjúsági lelkészség a legkésőbb megszervezett nem-gyülekezeti lelkészi feladatkör, s ez hozzájárul ezen feladat alacsony egyházi elismertségéhez. A meghatározatlan munkakör, a konkrét feladatok körülírása, illetve a túl kötetlen munkaidő hozzájárulnak a feladat nehezen mérhetőségéhez. A gyülekezeti lelkészek gyakran vetélytársként tekintenek az ifjúsági lelkészre, nem pedig partnerre, aki segíthetne az ifjúsági munka megszervezésében.

Elvárások: El kellene ismerni az ifjúsági lelkészek létjogosultságát, benne munkatársat, segítőt kellene látni, nem pedig vetélytársat. Szabályozni kellene a működési területet. Több ifjúsági lelkészre van szükség, akiknek tevékenységét kiegészítenék az egyetemi központokban dolgozó egyetemi lelkészek. Megoldást jelentene a fenti emberhiányra azoknak a kis gyülekezetekben szolgáló, fiatal lelkészeknek a bevonása, akik egyházköri szinten tennének valamit a fiatalokért. Az ő többletmunkájukat anyagilag is támogatni kellene.

 

Központi alkalmazottak

a/. Főtisztviselők

Helyzetkép: Helyzetképük pozitívnak értékelhető. Jó szakmai megbecsültségnek örvendenek, bár néha ellenségként kezelik őket. Jó infrastrukturális felszereltséggel rendelkeznek. Szakmai életük szabadságnak örvend.

Elvárások: A humán erőforrás növelése, a „vidék-központ” ellentét csökkentése, az egyházvezetési és döntéshozási felelősségek csökkentése és a főtisztségviselők általi átvállalása, a teljesítmény kiértékelésének átalakítása, rendszeres munkaülések bevezetése.

b/. Más tisztviselők

Helyzetkép: Megfelelőnek minősítették a helyzetüket. Általában elégedettek a munkakörülményekkel, illetve munkájuk megítélésével. Jó a kommunikáció és a hangulat.

Elvárások: Egyesek az anyagi helyzet javítását kérnék. A kommunikáció javítását, illetve a különböző részfeladatok megoldásának rugalmasabb és gyorsabb kezelését kiemelten fontosnak tartják. Fontos lenne javítani az infrastrukturális felszereltséget.

 

 

Egyházközségi világi alkalmazottak

Helyzetkép: A megkérdezett kántorok, harangozók és irodavezetők igen különböző válaszokat adtak. Egyesek úgy érzik, megbecsülik őket, munkájukat értékelik, az adott gyülekezet fontos tagjának érzik magukat. Mások viszont ennek ellenkezőjéről szólnak. Helyzetüket reménytelennek érzik. A válaszok különbözősége ellenére, általánosak a fizetések alacsony voltáról szóló panaszok, ami a túlnyomó többséget másodállások vállalására ösztönzi.

Elvárások: A legtöbben az anyagi helyzet javítását sürgetik. Fizetés-kiegészítést várnának el az egyházi főhatóságtól. Mások a tevékenység-központú javadalmazási rendszer kidolgozását javasolják. Több kántor kéri a szakmai továbbképzők megszervezését, illetve azt, hogy ezeket vegyék figyelembe a javadalmazás megállapításakor. Ugyanakkor fontosak lennének a rendszeres énekvezér-találkozók is. Tisztázni kellene a munkaviszonyokat is (ki a munkaadó, kik a felek stb.).

 

 

 

 

Tisztségviselők

 

Főhatóság

a/. Püspök

Helyzetkép/Elvárások: Az egyik legfontosabb tisztázandó kérdés a püspöki tisztség és az ezzel közvetlenül kapcsolatba kerülő hivatalok hatás- és feladatköre. Tisztázni kellene a püspöki és a közigazgatási hivatal közötti viszonyt, illetve azt, hogy mennyire tartozhatnak a püspök hatáskörébe különböző gazdasági, vagy a teológiai oktatással kapcsolatos kérdések. Fontos lenne a püspöki hivatal létrehozása, illetve egy püspöki titkár alkalmazása, a püspöki szék fogalmának az újragondolása, és a püspöki vizitációk megszervezése.

b/. Főgondnokok

Helyzetkép/Elvárások: A főgondnokok úgy érzik, jelenleg nem nyernek elég belátást az egyház ügyeibe. Későn szereznek tudomást a különböző témákról, az is megtörténik, hogy közvetlenül csak a gyűlések előtt tájékozódhatnak adott ügyekről. Éppen ezért elsősorban nagyobb betekintést kívánnak, illetve időbeni értesítést, annak érdekében, hogy egyházi munkásságuk legyen hatékonyabb. Meglátásuk szerint általában szükséges a kommunikáció javítása.

c/. Főjegyző

Helyzetkép/Elvárások: Jelen pillanatban ennek a tisztségnek túlságosan meghatározatlan a hatásköre, illetve a felelősségi területe. Éppen ezért a legfontosabb feladat ezek megfogalmazása.

d/. Közügyigazgató

Helyzetkép: Jelen pillanatban ez a tisztség is eléggé körülíratlan. Sajnos az Alaptörvény nem tisztázza eléggé. Igazi súlya azáltal van, hogy részt vesz az Elnökség munkájában.

Elvárások: A törvényesség fölött őrködő szerepet meg kell erősíteni, illetve az egyházi törvények betartását nyomatékosabban kellene szorgalmazni. Pontosítani kellene, hogy az Elnökségen belül a különböző tevékenységeket hogyan lehetne leosztani. A közigazgatás terén is sokkal többet tehetne.

 

 

 

Egyházkör

a/. Esperesek

Helyzetkép: Formálisan létező köztes szint, amelynek nincs különösebb ereje vagy tényleges szerepe. Az esperesi hivatalok infrastrukturális felszereltsége igen hiányos. Nem tisztázott az esperesi hivatalok és a tisztség feladatköre, illetve szerepe az egyház életében. Az esperesek elsősorban hivatalnoki munkát kényszerülnek végezni, a tényleges segítségnyújtás gyakran másodlagossá válik.

Elvárások: Föltétlenül javítani kellene az esperesi hivatalok infrastrukturális felszereltségét. Tisztázni kellene az esperesek feladatkörét, illetve szerepét. Egyesek szerint az esperesi vizsgálószék évenkénti kiszállása fölösleges, mások ragaszkodnának az évente tartott vizsgálathoz. A lelkészi értekezletek programjának az összeállításakor az esperesek véleményét is ki kellene kérni, annak érdekében, hogy az egyházkör folyó ügyeivel többet foglalkozhassanak, illetve a sürgető gondokat megtárgyalhassák. Érvényesíteni kellene a szubszidiaritás elvét, végül pedig meg kell erősíteni a fegyelmet az egyházkörökben.

b/. Felügyelő gondnokok

Helyzetkép: A legtöbben úgy vélik, ez a tisztség formális csupán. Sokan kiemelik, hogy megtisztelő minőség, ám nem lehet hatékonyan dolgozni. Néhányan megfogalmazzák, hogy a vizsgálószékek rendjén a sok papírmunka miatt nem tudnak a valós helyzetekkel, a tényleges gondokkal foglalkozni. A felügyelő gondnok legfontosabb – egyesek szerint egyedüli – feladata az esperesi vizsgálószékeken való részvétel.

Elvárások: Az esperesi vizsgálószékek hatékonyságát és tényleges problémamegoldó szerepét meg kell erősíteni. Az egyházkörökön belüli kommunikációt javítani kell, annak érdekében, hogy a felügyelő gondnokok megfelelően tudjanak a felmerülő kérdések megoldásával foglalkozni. Szükséges az esperesi hivatalok infrastrukturális fejlesztése, illetve a korszerű tömegkommunikációs eszközök kihasználása egyházköri szinten is. A felügyelő gondnoki hatáskört ki kell szélesíteni, illetve a határozatok és az esperesi vizsgálószékek meghagyásait pontosabban számon kell kérni.

 

 

 

Egyházközség

a. Gondnokok

Helyzetkép: A gondnoki feladatkör nincs pontosítva. Az egyház lelkészközpontú mivoltából kifolyólag sokan arra panaszkodnak, hogy későn szereznek tudomást bizonyos kérdésekről. A kommunikáció többször hiányos. Egyes gondnokok az egyházközség pénzügyvitelét sem ismerik.

Elvárások: Pontosítani kell a gondnoki tisztség feladatkörét, jogaikat és kötelezettségeiket tudatosítani kell, illetve meg kell találni annak a módját, hogy a gondnokok tényleges vezetői legyenek az egyházközségeknek.

b. Pénztárnokok

Helyzetkép: A jelenben körülíratlan, hatáskör nélküli tisztség. A legtöbben arra panaszkodnak, hogy nem nyernek megfelelő betekintést az egyházközség pénzügyvitelébe, vagy éppenséggel a lelkész központi szerepét olyannyira egyértelműnek tekintik, hogy nem is kívánják ténylegesen vezetni az egyházközség pénzügyeit.

Elvárások: A feladatkör pontosabb körülírása lenne a fő elvárás, illetve a pénzügyvitel pontosítása, egységesítése és egyértelművé tétele.

c. Jegyzők

Helyzetkép/Elvárások: A megkérdezettek elégedettek a helyzetükkel. Munkájukat fontosnak tartják, megtiszteltetésként élik meg, hogy őket választották erre a feladatra.

d. Keblitanácsosok

Helyzetkép: Sokan úgy látják, hogy nem tudnak eleget tenni az Alaptörvényben foglalt köztelezettségnek, mivel a keblitanácsi ülések alkalmiak, a döntéseket inkább ismertetik. A keblitanácsosok esetleg az irányelvek meghatározásában vehetnek részt. Fontos lenne megtalálni annak a módját, hogy a keblitanácsok tagjai valóban döntéshelyzetbe kerüljenek, időben tudjanak véleményt kifejteni az adott ügyekről. Mások elégedettek azzal a tisztséggel, amire megválasztották őket. Meglátásuk szerint aktív tagjai a gyülekezeteknek, véleményüket kikérik, illetve javaslataikat figyelembe veszik.

Elvárások: A megkérdezettek közül azok, akik úgy gondolják, aktívabban szeretnének részt venni az egyházközség életében, kérik a tisztség pontosabb körülírását, a hatáskör pontos megfogalmazását, a jogok és kötelezettségek egyértelműsítését. Meg kell erősíteni az egyházközség iránti elkötelezettséget, illetve tudatosítani kell a tisztséggel járó felelősségtudatot is.

e. Bizottsági tagok

Helyzetkép: Az egyházközségi bizottsági ülések alkalmiak. A bizottsági tagok nem ismerik a betöltött tisztség szerepkörét, illetve nem járatosak az egyházi struktúrában, ezért nem tudnak aktívan bekapcsolódni a gyülekezetek életébe.

Elvárások: Pontosabbá kell tenni a feladatkört, illetve ismertetni kell a bizottsági tagokkal azt a szerepet, ami a megválasztásukkal jár. Javítani kell a kommunikációt a lelkész és a bizottsági tagok között, annak érdekében, hogy a bizottsági tagok tudjanak véleményt nyilvánítani, javaslataikkal aktívan bekapcsolódni az egyházközség életébe.

 

 

 

 

V. A stratégiai fejlesztés fő irányvonalai

 

Az Egyház működését befolyásoló külső feltételek, valamint funkcióinak elemzése és küldetés-nyilatkozatának megfogalmazását követően és ennek alapján összeállítottunk egy kiinduló hipotézist, amely az egyház misszióját és alapvető, általános célkitűzéseit összegzi. A külső környezet és a belső erőforrások, valamint adottságok azonosítása előfeltételét képezte a SWOT-elemzésnek, vagyis az erős és gyenge oldalak, valamint a lehetőségek és a veszélyek feltérképezésének. A SWOT-elemzésekre egyházközségi, egyházköri és egyetemes egyházi szinten is sor került, az unitárius egyházi élet résztvevőinek széleskörű bevonásával, lelkészi konferenciák és gondnok-presbiteri találkozók alkalmával. A SWOT-elemzések nyomán kibontakozó lehetséges forgatókönyvek szerint álltak össze a stratégiai fejlesztés fő irányvonalai, a különböző offenzív, váltásorientált, diverzifikáló és deffenzív stratégiák.

Ezek tíz kérdéskör köré csoportosulnak, amelyek közül valamennyi esetében megfogalmaztuk a hozzájuk tartozó célokat, valamint a célok megvalósulását mérő mutatókat. Az alábbiakban ezt a tíz stratégiai irányvonalat, valamint a hozzájuk kapcsolódó célkitűzéseket és mutatókat soroljuk fel, amelyek együttesen alkotják a tulajdonképpeni fejlesztési stratégia gerincét. A felsorolt tíz kérdéskör részletesebb kibontása rész-stratégiák és konkrét cselekvési tervek keretében történhet.

 



1. A vallási és kulturális turizmus stratégiája

Szükséges az Egyház vallási és kulturális erőforrásainak hatékonyabb érvényesítése (1). Ennek keretébe tartozik például az alkalmas ingatlanok szálláshellyé alakítása, a műemlékhelyek megnyitása a turisztika számára. Az unitárius hitvilág, kultúra és közösségi múlt vonzereje piacot biztosít az unitárius közösségek számára, amennyiben megfelelő termékkínálatot tudnak biztosítani. Közvetett cél a jövedelemnövelő termékek fejlesztésének elősegítése. Ugyanebbe a kategóriába illeszkedik a turisztikai marketing fejlesztése (termékfejlesztés, promóciós csomag) (2).

Az általános célok részletesebb kifejtése:

1.1. Szakmai műhelymunka elindítása (felmérés, tervezés, piackutatás, adományszervezés stb.)
1.2. Üzleti terv készítése, amely kitér az alábbi pontokra:


1.2.1. Turisztikai kommunikációs hálózat kiépítése az egyházközségek, önkormányzatok és civilek között;
1.2.2. Termékfejlesztés (hagyományos helyi termékek);
1.2.3. Természetes turisztikai helyek kiépítése (sóskutak és fürdők, gyógyvizek);
1.2.4. Freskófeltárások elősegítése;
1.2.5. Turisztikai szakemberek képzése (idegenvezetők, szakácsok stb.);
1.2.6. Turisztikai szálláshelyek kialakítása;
1.2.7. Turisztikai programcsomagok kifejlesztése (szekértúrák, tematikus útvonalak, zarándokutak stb.).


1.3. Turisztikai értékeink rendszerezése és nyilvántartásba vétele beleértve a népművészeti értékeket is. Ennek a célkitűzésnek a megvalósulásához lényeges a helyi önkormányzatokkal, a közbirtokosságokkal, támogató intézményekkel való kapcsolatok kiépítése, fejlesztése;
1.4. Turisztikai adottságaink népszerűsítése (kiadványok révén, fórumok, rendezvények keretében, honlapokon);
1.5. Turisztikai programcsomagok népszerűsítése.

 

Mutatók:

· 2012-ben elkészül a részletes turisztikai üzleti terv
· A turizmusból származó jövedelmek megduplázódnak 2015 végére
· 2012-re létre jön az a szervezeti keret, amely biztosítja a turisztikai tevékenység egyházi szintű koordinációját
· Egyházkörönként legalább egy szakirányú képzésre kerül sor az elkövetkezendő 2 évben
· Turisztikai tevékenységben résztvevő helyi egyének számának 10%-os növekedése
· A zarándokokat fogadni képes egyházközségek száma eléri az 50%-ot
· Turisztikai értékleltár elkészítése 2012-re
· Minden gyülekezetnek saját honlapja lesz 2015-re
· Minden turisztikai tevékenységben résztvevő ekg elkészíti a kiadványcsomagot és népszerűsítő tervét, 2013-ra

2. Az egyházi oktatás és valláserkölcsi nevelés stratégiája

A stratégiai irányvonalon belül öt lényeges összetevő különíthető el. Ezek közül az első az egyházi oktatási intézmények (a Berde Mózes Unitárius Gimnázium, a János Zsigmond Unitárius Kollégium, az óvoda és a bölcsőde, valamint a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának eredményes működtetése (1). A második összetevő az iskolai vallásoktatás hatékony megszervezése (2). Ugyancsak lényeges stratégiai cél az iskolán kívüli valláserkölcsi nevelés hatékonyabbá tétele (vasárnapi iskolák, egyházközségi vallásórák, ifjúsági munka, korcsoportos és élethelyzet alapú foglalkozások keretei között) (3). Egy másik stratégiai cél a felnőttképzési (felnőtt vallásoktatási) rendszer kiépítése (4). Végül, ide tartoznak a lelkészek és világi tisztségviselők számára szervezett szakmai továbbképzési programok (5).

 

Az általános célok részletesebb kifejtése:

II.1. Egyházi oktatási intézmények eredményes működtetése:

2.1. Az emberi erőforrások fejlesztése, különös tekintettel az alábbiakra:

· 2.1.1. Lelkészek továbbképzése;
· 2.1.2. Pedagógiai képzés (ki)fejlesztése a lelkészképzésben;
· 2.1.3. Vallástanárok képzése és továbbképzése;
· 2.1.4. Énekvezérek képzése és továbbképzése;
· 2.1.5. Pályázatíró szakemberek bevonása (iroda, szakcsoport);

2.2. Intézmények közötti együttműködés elősegítése;
2.3. Nemzetközi kapcsolatok fejlesztése (az egyházközségi kapcsolatok kiterjesztése az intézmények szintjére);
2.4. Eszközrendszer fejlesztése és korszerűsítése;
2.5. Egyházi óvodák és elemi iskolák beindítása ott, ahol igény és lehetőség van rá.

 

II.2. Az iskolai vallásoktatás hatékony megszervezése

2.6. Programok, tankönyvek, felszerelés és segédanyagok fejlesztése;
2.7. Városi központok szakképzett vallástanárokkal való ellátása.

 

II.3. Az iskolán kívüli valláserkölcsi nevelés hatékonyabbá tétele

2.8. Ifjúsági és egyetemi lelkészség kiépítése;
2.9. Ifjúsági és gyermek istentiszteletek kialakítása és fejlesztése;
2.10. Vasárnapi iskolai programok és kézikönyvek kifejlesztése;
2.11. A gyermek integrált személyiségfejlesztését célzó tevékenységek szervezése (pl. táborok);
2.12. Digitális közösségi felületek fejlesztése, világháló (blog, chat);
2.13. Bibliaórai foglalkozások fejlesztése;
2.14. Nyári szabadidős tevékenységek fejlesztése gyermekeknek és ifjaknak (főleg városon);
2.15. Megfelelő adottságokkal rendelkező közösségi terek kialakítása;

2.16. Téli időszakban szervezett ifjúsági tevékenységek;
2.17. VEN bizottságok egyházköri szintű működésének fejlesztése.

 

II.4. Felnőttképzési rendszer kiépítése

2.18. Felnőttképzési (felnőtt vallásoktatási) rendszer kialakítása az egyházi életen belül a világiak számára

 

II.5. Lelkészek és világi tisztségviselők továbbképzési programjai

2.19. Mentálhigiéniai képzések, lelkészi műhelymunkák;
2.20. Szervezet-vezetési képzések;
2.21. Lelkészfeleségek és -férjek műhelymunkái;
2.22. Keblitanácsosok képzése;
2.23. Menedzsment- és pályázatírói képzések;
2.24. Segédeszközök, szakkiadványok (keblitanácsosi kézikönyv).

 

Mutatók:

· Évente lelkésztovábbképző tanfolyamok szervezése;
· Az oktatásban részt vevő lelkészek pedagógiai képzettségének biztosítása 2013 végéig;
· Szervezett énekvezérképzés 2013-ig;
· Énekvezérek számára évente egy továbbképző szervezése;
· Vallástanárok esetében 90 kreditpont megszerzési lehetőségének biztosítása 5 évenként;
· Pályázati témában egyházkörönként legalább egy képzés évente;
· Vallástanárok multimédiás eszközökkel való felszerelésének biztosítása 2015-ig;
· Speciális program elkészítése összevont osztályoknak 2014-ig;
· 2015-ig kézikönyvek biztosítása vasárnapi iskolai programokhoz;
· 2015-ig minden egyházkörben legalább egy-egy ifjúsági lelkész, a magyar egyetemi központokban egy-egy egyetemi lelkész tevékenykedjen;· Egyházkörönként egy–egy képzés szervezése a speciális istentiszteletek tartásáról;
· Módszertani kézikönyv elkészítése 2015-re;
· Évente legalább 250 gyerek és ifjú táboroztatása;
· Évente egyházkörönként legalább 10 felnőttképzési tevékenység megszervezése;
· Egyházkörönként egy-egy közösségi tér kialakítása évente;
· Egyházkörönként legalább egy mentálhigiéniai képzés, vagy lelkészi műhelymunka évente;
· Három éven belül évi két műhelymunka lelkészfeleségek és -férjek számára;
· Évente két szupervíziós tevékenységen való részvétel a lelkésznek;
· Keblitanácsosi és gondnoki kézikönyv elkészítése 2014-ig.

 

 

 

3. Missziós stratégia

A missziós stratégia célja az unitárius eszmék terjesztése és elérhetővé tétele (belső és külső kommunikációs úton) (1), valamint az egyházi arculat (ki)alakítása (2). Ide tartozik a kommunikációs eszközök fejlesztése, a történelmi örökség tudatosítása, valamint egyházunk egyedülálló voltának, „transzilvanikum”, „hungarikum” jellegének népszerűsítése.

 

Az általános célok részletesebb kifejtése:

3.1. Kiadványok megjelentetése és terjesztése különböző nyelveken – pl. román nyelvű anyagok (káté), angol, német kiadványok;
3.2. Unitárius egyházi személyiségek és hívek médiaszerepléseinek rendszeresítése és minőségének javítása;
3.3. Közművelődési és ismeretterjesztő programok (népfőiskolák, közoktatási programrészek, erdei iskola, egyháztársadalmi szervezeteink ilyen jellegű programjai stb.);
3.4. Az egyházközségi irattárak értékeinek feltérképezése és megőrzése;
3.5. Szellemi termékek és szakmai kiadványok megjelentetése;
3.6. Egyházi képeskönyv kiadása a 450 éves évfordulóra 2018-ra;
3.7. Dávid Ferenc köztéri szobrának felállítása 2018-ra;
3.8. A stratégiában megfogalmazott értékrend hatékony kommunikációja.

 

Mutatók:

· Évente legalább 2 idegen nyelvű kiadvány megjelentetése;
· A sajtóbeli rovatszerű megjelenéseink rendszeresítése 2013-ig;
· Évente legalább 4 közművelődési és ismeretterjesztő rendezvény kezdeményezése;
· Az egyházközségi levéltári leltárak elkészítése 2015-ig;
· A veszélyeztetett levéltári állomány biztonságba helyezése 2013 végéig;
· Évente egy, az alkotó munkát serkentő pályázati kiírás;
· Kommunikációs kézikönyv elkészítése 2013-ig.

 

 

 

 

 

4. Szociális stratégia

A szociális stratégiára vonatkozó irányvonal magában foglalja a szociális gondoskodás fokozását főként az egyházközségi szeretetszolgálat és a segélyszervezeti működés révén (1), valamint a társadalmi érzékenység elmélyítését (2). Stratégiai célkitűzésünk fokozottabban részt venni a társadalmi változásokban, hozzájárulni a hátrányos megkülönböztetések csökkentéséhez

 

Az általános célok részletesebb kifejtése:

4.1. Szociális érzékenység és felelősségvállalás fejlesztése;
4.2. Szakmai programok (idősek közösségi programjai, felzárkóztató programok szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeknek, fogyatékkal élőknek szervezett programok, kismamaklub, ösztöndíj program diákoknak, szenvedélybetegek programjai);
4.3. Célirányos rendezvények, fórumok és karavánok szervezése, szóróanyagok kiadása és terjesztése.

 

Mutatók:

· Évente legalább egy gyűjtés és segélyezési akció megszervezése egyházközségenként;
· Az egyházközségek legalább 30%-ban kerüljenek megszervezésre időseknek szóló programok;
· Az egyházközségek legalább 5%-ban kerüljön sor felzárkóztató programokra, fogyatékkal élőknek szóló programokra és létezzen kismamaklub;
· Évente egyházkörönként egy szociális témájú rendezvénysorozat.

 

 

 

5. Társadalmi-közéleti stratégia

A társadalmi-közéleti stratégia célja a közművelődési hagyományok ápolása és fejlesztése (1), valamint a közéleti szerepvállalás megerősítése (2).

 

Az általános célok részletesebb kifejtése:

5.1. Meglévő rendezvények támogatása és erőteljesebb felvállalása;
5.2. Partneri kapcsolatok fejlesztése világi intézetekkel (fesztiválok, versenyek, konferenciák szervezésében való együttműködés);
5.3. Fokozottabb szerepvállalás a helyi közösség érdekeinek megjelenítésében és képviseletében.

 

Mutatók:

· A rendezvényeken résztvevők összlétszámának legalább 10%-os növekedése;
· Évente legalább két együttműködés, partnerség;
· Beadványok, tervezetek és lakossági fórumok kezdeményezése.

 

 

 

6. Egyházi szervezetfejlesztési stratégia

Az Egyház szervezetfejlesztési stratégiája öt cél mentén fogalmazza meg a célkitűzéseit:

A szubszidiaritás elvének minden szintű érvényesítése, ezen belül pedig az egyházköri szint szervezettségének és szerepkörének megerősítése (1);
Az egyházszervezet kommunikációs technikáinak és gyakorlatának korszerűsítése (2);
A döntés-előkészítés, -hozás és -végrehajtás átláthatóságának és hatékonyságának növelése (3);
Az intézményi fegyelem, az egyéni és testületi felelősségvállalás megerősítése (határozatok, döntések, szabályzatok végrehajtásának követése és dokumentálása, szankciók érvényesítése) (4)
Felkészülés az egyházegyesítésre (5).

 

Az általános célok részletesebb kifejtése:

6.1. Az egyházi Alaptörvény és más jogszabályok módosítása által tágabb keretet biztosítani a szubszidiaritás elvének. Az egyházkör és az egyházközség szerepköreinek megerősítése (a jogok és követelmények tisztázása);
6.2. Egyházköri kommunikációs hálók kiépítése;
6.3. A bizottsági munka újraszervezése és hatékonyságának növelése;
6.4. A szakértői vélemények gyakoribb bevonása a döntés-előkészítésbe;
6.5. Az egyházi központi végrehajtás intézményi megerősítése;
6.6. Szabályzatok részletes kibontása módosítása, szankciók, számonkérés, felelősségek pontosítása és érvényesítése;
6.7. Bizonylati rendszer fejlesztése, az elszámoltathatóság és áttekinthetőség érdekében;
6.8. Az egységes egyházszervezet jogi és szervezeti keretének megalkotása.

 

Mutatók:

· Alaptörvény-módosítási javaslat megfogalmazása, 2011 végére;
· Egyház-specifikus kommunikációs képzések, egyházkörönként legalább egy, 2012 végéig;
· Szakértői nyilvántartás összeállítása;
· Püspöki titkári feladatkör betöltése, 2011 végéig;
· Főhatósági hivatal létrehozásának előkészítése 2012-re;
· Az iratterjesztés átalakítása, 2011 végéig;
· A jogtanácsosi szolgáltatás átszervezése;
· Munkaszerződések aláírása, 2011 végéig;
· A fegyelmi és közigazgatási eljárások újraszervezése;
· Belső szabályzatok kidolgozása;
· Más egyházi jogszabályok megalkotása (2012);
· A Magyarországi Unitárius Egyházkerülettel közös egyházkormányzati testületek létrehozása.

 

 

 

7. Hitéleti és vallásmegélési stratégia

A hitéletre és a vallásosság megélésére vonatkozó stratégia hat alapvető célkitűzés összegzéseként értelmezhető. Ide tartoznak a lelkészek, vallástanárok, énekvezérek, hívek részére szervezendő szakmai és lelkiségi programok (1), a vallási és teológiai irodalom gazdagítása (2), a zenekultúra fejlesztése (3), a vasárnapi, hétköznapi és rendkívüli istentiszteletek és szertartások gazdagítása, újszerű gyakorlatok bevezetése a vallásos életünkbe (4), az egyéni és családi vallásmegélés segítése közös imádkozás, közös elmélkedések révén (5), valamint az egyházi tanok terjesztése és tudatosítása (6).

 

Az általános célok részletesebb kifejtése:

7.1. Lelkészek közti szorosabb együttműködés fejlesztése (lelkészi családok találkozói által);
7.2. Lelkészek lelkigondozásának biztosítása (szupervíziós alkalmak, mentálhigiénés találkozások);
7.3. A közösség lelki nevelésének biztosítása – lelkiségi tevékenységek szervezése;
7.4. A családok megerősödésének elősegítése, különböző rendezvények és programok, családi programok / hétvégék, házastársi programok által;
7.5. A lelkészek lelkigondozói tevékenységének fejlesztése (kiscsoportok szervezése, család- és beteglátogatás);
7.6. Idegen nyelvű szakirodalom magyarra történő fordítása és elérhetővé tétele, digitális ill. nyomtatott formában;
7.7. Egyéni szakmai munka támogatása;
7.8. Kiadványok és sajtótermékek fejlesztése és tartalmi gazdagítása (Kisbiblia, imakönyvek, szórólapok stb.);
7.9. Kiadvány- és iratterjesztés az egyházi élet különböző szintjein (az egyházkörben is);
7.10. Egyházzenei irodalom gazdagítása;
7.11. Kórustevékenységek támogatása;
7.12. Liturgiai reform, alternatív liturgiák kidolgozása (szertartások előtti vagy utáni tevékenységek kidolgozása);
7.13. Egyéni vallásmegélést segítő programok elindítása;
7.14. Családi vallásmegélést segítő programok elindítása;
7.15. Kiscsoportos vallásmegélést segítő programok elindítása.

 

Mutatók:

· A lelkészek legalább 80%-a vegyen részt a lelkészi családok találkozóin;
· Évente legalább két szupervíziós alkalmon való részvétel;
· Egyházkörönként legalább évente egy lelkiségi tevékenység megszervezése;
· Legalább egy tapasztalatcsere évente a más egyházakkal;
· Évente legalább egy idegen nyelvű szakirodalmat tartalmazó kiadvány lefordítása;
· Évente egy szakmai ösztöndíj-program meghirdetése;
· Egyéni alkotások kiadása évente;
· Egyházköri iratterjesztési hálózat kiépítése;
· Énekeskönyv reformja 2013-ig;
· Évente egy egyházköri kórustalálkozó megszervezése;
· Liturgiai munkacsoport felállítása 2012 márciusáig;
· Lelkiségi szakcsoport kialakítása (világiak és egyháziak számára) 2011-ben;
· Kétévente legalább egy lelkiségi könyv megjelentetése, amely az unitárius vallásosság megélésének szemléletébe és gyakorlatába vezeti be az olvasót;
· Napi bibliaolvasó kalauz készítése;
· Vallási szocializációt segítő irodalom megjelenésének támogatása;
· A családi vallásátörökítést és közös megélést modellező anyag a felnőttképzésben;
· Családi bibliaórák szervezése;
· Évente két lelkiségi központ kialakítása;
· A kiscsoportos lelkészség fejlesztés elősegítése azzal a céllal, hogy a lelkészek tudjanak önsegítő csoportok, lelkiségi csoportok alapításának szereplőivé válni.

 

 

8. Gazdasági és vagyongazdálkodási stratégia

A gazdasági és vagyongazdálkodási stratégia lényegi elemei a következő hat célkitűzés köré csoportosíthatók:

Tárgyi és épített örökség kihasználása (1);
Vagyongazdálkodási fegyelem és szakmaiság megerősítése, az egyéni és testületi felelősségvállalás növelése (jó gazdaszellem meghonosítása, tervezettség, célirányos képzések) (2);
Pénzügyviteli fegyelem és gazdálkodási átláthatóság (3);
Kezdeményező-készség meghonosítása (4);
Partnerség vállalkozói szférával, önkormányzatokkal, civil társadalommal, a gazdasági erőforrások érvényesítésére (5);
Forrásteremtési lehetőségek kiaknázása (belső erőforrások, egyházon kívüli adományszervezési lehetőségek) (6).

 

Az általános célok részletesebb kifejtése:

8.1.A templomok megnyitása a látogatók számára;
8.2.Visszakapott ingatlanok felújítása, javítása és karbantartása, esetleg új rendeltetésszerű kihasználása;
8.3.Műemlékvédelmi értékeink feltárása és megmutatása az érdeklődőknek;
8.4.Földterületek hatékony felhasználása – erdőtelepítés, gyümölcsút, növények termesztése; kultúrnövények és energianövények telepítése, vagy bérbeadása;
8.5.Hatékony információcsere a gazdálkodási fegyelem és szakmaiság erősítése céljából (tudnivalók gyors eljuttatása);
8.6.Kötelezettségek pontos körülhatárolása, és a hatékony vagyongazdálkodás elősegítése a felügyelet által;
8.7.Bizonylati rendszer fejlesztése;
8.8.Rendezvények/találkozók szervezése a vállalkozókkal való együttműködés elősegítése érdekében;
8.9.Erőforrások hatékony felhasználását segítő kezdeményezések támogatása;
8.10.Szakember/válságmenedzser képzés.

 

 

Mutatók:

· Városi templomok megnyitása 2011 végéig;
· Vidéki templomok megnyitása 2015-ig;
· Egyházkörönként évente legalább egy ingatlan felújítása;
· Pontos műemlékvédelmi leltár elkészítése 2012 végére (dokumentálással);
· Egyházközségi, egyházköri és egyházi összesített nyilvántartás elkészítése 2012-ig;
· Leghasznosabb tapasztalatokat bemutató tanulmány készítése és közzététele (2011);
· Lehetőségek és pályázati források füzete (2011);
· Vagyongazdálkodási szabályzat kidolgozása és életbe léptetése (2011);

· Személyi vagyongazdálkodási felelősség szabályzatban való rögzítése (2011);
· Üzletemberek és vállalkozók találkozója egyházközségenként;
· Ösztönző, esetleg társfinanszírozást biztosító pályázati kiírás évente;

· Egyházi szintű vállalkozói fórum létrehozása és szakmai bekapcsolása az egyházi életbe (2011).

 

 

9. Intézményi önvédelem, az egyházi autonómia védelme

Az intézményi önvédelem az egyházi autonómia elvein alapul. Unitárius egyházunk autonómiájának védelme olyan stratégiai irányvonal, amely négy célkitűzésben foglalható össze. Ezek közül az első az egyház érdekeinek érvényesítése az állami és önkormányzati hatóságokkal szemben (1). A romániai és más országbeli felekezetekkel intézményes formát öltő együttműködés egy másik stratégiai cél (2), amely adott esetben magában foglalja a nemzetközi kapcsolatok felhasználását a jogsérelmek orvoslására. Harmadik cél a források államtól és politikától való függőségének enyhítése (3). Ide tartozik az egyházi tekintély kihasználására irányuló politikai törekvések visszautasítása, az egyházi tekintély minden szintű érvényesítése. Végül a közösségi jogok széleskörű érvényesítése (a kulturális autonómia, székelyföldi területi autonómia stb.) képezi a negyedik stratégiai célkitűzést az intézményi önvédelem irányában (4).

 

Az általános célok részletesebb kifejtése:

9.1. Unitárius hitelveinkkel rokonszenvező politikusokkal és közéleti szereplőkkel való kapcsolatok erősítése;
9.2. Az egyházi kérdésekben illetékes szakpolitikusokkal és intézményi képviselőkkel való kapcsolattartás;
9.3. Egyházközi kapcsolatok ápolása;
9.4. A szakmai szempontok és a normativitás elve fokozottabb érvényesítésének szorgalmazása a források államtól és politikától való függőségének enyhítése céljából;
9.5. Cselekvő részvétel az erdélyi magyar közösség különböző autonómiaformák elnyerését célzó törekvéseiben.

 

Mutatók:

· Rendszeres találkozók az állami és önkormányzati hatóságok képviselővel, unitárius elveinkkel rokonszenvező politikusokkal, közéleti személyiségekkel, e kulcsszereplők rendszeres tájékoztatása, meghívása rendezvényeinkre;
· Lobbytevékenység;
· Érdekegyeztető és közös fellépést előkészítő tanácskozások kezdeményezése;
· Az egyházakat érintő támogatáspolitikai elképzelésünk kidolgozása;

· Fórumokon és célirányos kezdeményezéseken való részvétel.

 

 

 

10. Cigány unitáriusok

A cigány unitáriusokhoz kapcsolódó stratégiai irány a cigányság integrálását tartja szem előtt, és négy fontos célkitűzés mentén foglalható össze. Ezek a szemléletváltozás elérése, azaz a cigánysággal szembeni előítéletek mérséklése, a többség részéről a befogadókészség kialakítása (1), az unitárius vallású, magyarul beszélő cigány hívek gyülekezeti életben való részvételének elősegítése (istentiszteleti részvétel, VEN és ifjúsági programokban való részvétel) (2), a szociális segítségnyújtás (3), valamint a kulturális értékeik, hagyományaik iránti érdeklődés felkeltése (4).

 

 

 

 

VI. Következtetés

 

„Minden stratégia annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle” – szól a közismert megállapítás, ami azt is jelzi, hogy gyakori esetben fordul elő: a stratégiát menet közben elhagyják (elvetélt stratégia), vagy teljesen újat kezdenek félúton (emergens stratégia). Következetesség és a cselekvési terv célkitűzéseinek és mutatóinak naprakész követése szükséges ahhoz, hogy a stratégia végrehajtása során a célokat elérjük, és az erőforrásokat hatékonyan használjuk fel ennek érdekében.

Az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának, valamint az egyház vezető testületeinek és tisztségviselőinek gondja és felelőssége kell, hogy legyen a stratégiai terv követése, a részletes cselekvési tervek, projektek kidolgozása és azokhoz rendelendő erőforrások biztosítása.

A stratégiát népszerűsíteni kell, ahhoz, hogy a részvétel a cselekvésben biztosítható legyen. Minél szélesebb támogatottságra kell törekedni az egyházon belül. Csak így mozgósíthatóak azok az „elfekvő” energiák, fel nem tárt erőforrások, amelyek nélkül egy ilyen ambiciózus terv nem valósítható meg.

A tervezés során a szakbizottság arra törekedett, hogy valósághű kép alapján, reális elvárásoktól motivált, konkrét jövőképet és világos célokat fogalmazzon meg. A széleskörű menetközti megbeszélések, a többszöri átolvasás és újraszerkesztés mind olyan munka volt, aminek elvégzése életszerű és életre vezető stratégiát eredményezett.

Legyen jövőépítő munkánk Istennek tetsző, és a jövő nemzedékek számára biztos unitárius jövőt teremtő felelős emberi vállalkozás!