Bálint Benczédi Ferenc

Bálint Benczédi Ferenc püspök

Villámposta: balintbf@unitarius.org

1952. november 15-én Segesváron születtem, a család 1961-ben Székelyudvarhelyre költözött. Gyönyörű családközpontú gyermekkorom volt. A család életében mindig helye volt a templomnak, az egyháznak, a vallásnak, szüleim és nagyszüleim templomszerető emberek voltak.

1975-ben a teológia elvégzése után, Marosvásárhelyen majdnem két évig Kolcsár Sándor esperes mellett dolgoztam. Itt tanultam meg, hogy a személyes kapcsolatokon, példákon keresztül tudjuk igazán építeni az anyaszentegyházat. 1977 szeptemberétől a Kis-Küküllő menti Désfalván majdnem 18 évig végeztem a lelkészi munkát. Első perctől az a gondolat vezetett, hogy a gyülekezet tagjait egy igazi templomi közösséggé tudjam formálni. A templom és lelkészi lakás javítása mellett a gyermekekkel tartott vallásórák, a templomi ünnepélyek, a gyülekezeti tagokkal a közös kirándulások, a sok közmunka teremtett alkalmat arra, hogy egy nagy családban érezzem magam. 1981-ben kötöttem házasságot, a jó Isten két nagyon jó gyermekkel áldott meg. A désfalvi gyülekezeti munka mellett hosszú éveken keresztül a haranglábi és a vámosudvarhelyi gyülekezetekben, mint beszolgáló lelkész végeztem a munkát. 1979-től a Főtanács, majd Egyházi Képviselő Tanács tagjaként betekintést nyertem unitárius egyházközségeink és lelkészeink életébe és munkájába. Az utóbbi négy évben a kolozs-tordai egyházkör köri jegyzőjeként alkalmam adódott, hogy mélyebben megismerjem gyülekezeteink és lelkészeink munkáját.

1993 őszén tanáraim biztatására pályáztam a kolozsvári belvárosi egyházközség lelkészi állására, melyet 1994. február 1-től foglaltam el. Ez az összetett gyülekezet nagy kihívást jelentett és nagy feladatként állt előttem. Az évekig tervezgetett templomjavítási munkálatoknak kellett elvégezni, mely a megváltozott politikai és gazdasági körülmények között nem kis feladatként állt előttünk. Igyekeztünk az elkobzott egyházi javakat visszaszerezni, és úgy gazdálkodni, hogy jövedelmet hozzon az egyházközségnek. Minden erőmmel és tudásommal azon dolgoztam, hogy a heti egyórás istentisztelet mellett olyan alkalmakat teremtsünk, melyeken híveink jobban bekapcsolódnak az egyházi életbe, unitáriusként és magyarként Kolozsvár életében jelen lehetünk.

Feladatnak érzem, hogy híveinket egymáshoz közelebb tudjuk hozni, intenzívebbé tenni a gyülekezeti életet, személyes találkozások által erősíteni valláserkölcsi közösségünket. Gyerekeinkkel és a konfirmáló ifjainkkal közös foglalkozásokat szerveztünk. A másik két kolozsvári unitárius egyházközséggel közös rendezvényeket tartottunk, amelyekbe a teológiai hallgatók is besegítettek. Minden erőmmel és tudásommal gyülekezeti életünk, egyházunk megmaradásáért dolgoztam, a gondnokkal és a keblitanácsi tagokkal együtt.

2008 novembere